𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

10.

A nap már kelt fel, de én még mindig valami normális ruhát kerestem a mai találkozóra. De aztán hirtelen beugrott valami.

Nem mentem el este Hoseokhoz...

A zokni kiesett a kezemből. Hogy lehettem ekkora fasz?! Nem megyek el a halott férjem sírjához? Mert megkedveltem az öccsét, Jimint?

-Yoongi, te miért nem alszol? - hallok meg egy ismerős hangot, amit mintha nagyon rég nem hallottam volna.

-Hol vagy, és ki vagy te? - fordulok körbe de nem látok senkit.

-Már meg sem ismersz Yoongles? - na álljon meg a nászmenet! Így engem csak Hoseok hívhatott...

-Hobi? - fordulok körbe, majd egy kis lebegő fénycsóvát veszek észre, amely a fejem felett kezd el repkedni. - H-hosi...?!

-Igen Yoongles, én vagyok az! - hallom meg újból a vidám hangját. - De nem azért jöttem hogy találkozzunk. - Aucs. - Hanem azért, mert szeretnék mondani neked valamit.

-Mégis mit? - döntöm oldalra a fejemet.

-Ne legyél krumpliszsák, és csapj le az öcsémre, míg lehet! - mondja bíztatóan, majd a fény elkezd halványulni. - Szeretlek Yoongi! - és végleg eltűnt. Vajon ezt csak képzeltem? Igen, biztosan!

Lesokkolva álltam egy helyben, és gondolkodtam az előbbieken. De mi van ha ez tényleg igaz?

Csak megráztam a fejemet, és felvettem a kiválasztott ruháimat.

A hajamat kifésültem, de még így is rémesen festettem. Sebaj, hisz ez nem egy randi... Vagy mégis?!

A körmömet rágva indultam el a lépcsőkön, de Rosé néni ijedten kapta el a csuklómat.

-Ne rágd a körmöd, vakbélgyulladásod lesz! - engedi el az említett testrészemet, én pedig kissé rémülten léptem ki az ajtón, és mikor megláttam Jimint tátva maradt a szám.

A szőke haja dús tincsekben lógott gyönyörű barna szemeibe. A szája és az arca kissé ki volt pirosodva. Lehet hogy futott. A pólója csurom víz volt, a vékony anyag pedig a testére tapadt, ezzel rálátást nyertem kidolgozott mellkasára, és kockahasára. A nyáltermelésem automatikusan beindult, ahogy elképzeltem hogy végigsimítok a felsőtestén. Na na, megállj! Yoongikám, nem vagy te kicsit nagyon perverz?!

-Yoongi! - mosolygott rám Jimin, majd elindult felém. Umm, sokáig bámultam? - Tetszik a hajam? Kicsit világosabbra festettem. - fordult meg, én pedig akaratlanul is alsóajkamba haraptam.

-Nagyon jól nézel ki Jiminie. - mérem végig újból a testét, amibe kissé belepirul. A tekintetünk összetalálkozott, ez pedig olyan romantikusan hatott, hogy muszáj volt kikotornom a haját a szeméből.

-K-Köszönöm. - vörösödik el még jobban. Olyan aranyos! Kényszert érzek arra hogy megnyomorgassam a pufi arcát.

-Na, akkor elmegyünk kávézni? - ragadom meg a kezét, de a választ meg sem várva, elindultam egy irányba, Jimint magam után húzva.

Már közel volt a kávézó, de Jimin megbotlott egy kavicsban. Kissé meglepődve néztem hátra.

-Jól vagy?

-Asszem kibicsaklott a bokám. - nevet fel kínosan. Megrázva a fejemet leguggoltam hozzá, és megfordultam.

-Ugorj fel a hátamra.

-Sérült bokával hogy a faszba?

Nagyot sóhajtva nyúltam hátra, és a fiú lábaiba belemarkolva tettem fel a hátamra.