𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

3.

Jimin POV.

Másnap reggel, mikor elindultam a munkahelyemre, azonnal tárcsáztam az egyik legjobb barátomat, aki kémként tevékenykedik.

-Szia Chim! - szólt bele kedvesen a telefonba Nam. - Miben tudok segíteni?

-Szia Namjoon! - mondtam mosolyogva. - Mire odaérek, keresd meg az összes Yoongi nevű fiút az adatbázisban. Köszi! - nyomtam ki a telefont, mivel tudtam, hogy akár 5 másodperc alatt minden profilt kimásol.

Beültem a rendőrautóba, és elindultam szolgálatba. A párom sajnos nem volt otthon, de tegnap este megtámadták. Mikor hazaértem, az udvaron ordított, egy késsel a vállában. Az öcsém sehol sem volt, de valószínűleg Yoongi csak az őt tudta elvinni, de ezért is hálás vagyok neki.
Jungkookért azon nyomban hívtam mentőket, akik elszállították a legközelebbi kórházba.

De vajon ki támadta meg őt?

A gondolataimat az szakította félbe, hogy odaértem a rendőrőrsre. Namjoon már csak engem várt, én pedig mosolyogva szálltam ki az autóból.

-Szia Gombóckám! - ölelt át, én pedig durcásan elfordítottam a fejemet. - Akkor is egy kis gombóc vagy!

Nevetve ragadtam meg a fiú alkarját, és rángattam be az irodájába.

-Mit találtál? - váltottam át komolyba, majd keresztbe tettem a kezeimet, és a gépet figyeltem. Joonie leült a szerkezet elé, és belépett egy mappába.

-Melyikőjük az? - kérdezte, én pedig kiszúrtam a tegnapi srácot, és ráböktem a képernyőre. Nam rávezette az egeret a linkre, majd valamit pötyögött a billentyűzeten, és elgurult a székkel.

Odahajoltam, hogy jobban lássam és elkezdtem olvasni.

Név: Min Yoongi.
Született: Daegu.
Kora: 24 év.
Tartózkodási helye: -
Párkapcsolati státusz: Egyedülálló.
Egyéb információk: A szülei már fiatal korában meghaltak, de már akkor annyira intelligens volt, hogy titokzatos módon pénzt tudott szerezni magának. Volt egy párja, akit Jung Hoseoknak hívtak, de elhalálozott. A fiú jelenlegi életéről semmit sem tudni, örök rejtély marad.

-Azt akarod mondani, hogy egy titokzatos kissrác mentette meg az öcsédet? - pislogott Namjoon, aki persze már mindent tud a történtekről.

Bólintottam, majd fel-alá sétálgatva azon gondolkoztam, hogy hogy köszönhetném meg neki.

-Bizti nem tudod megkeresni a lakhelyét? - kérdeztem a számat rágva, de ő csak megrázta a fejét.

-Járd körbe a várost, és kérdezz meg minél több idős nénit hogy nem ismerik e. - adott tanácsot, én pedig hálásan megöleltem, és elhagytam az épületet.

Behuppantam az autóba, és elindultam a felfedező utamra. Gondoltam, Kookhoz is benézek, szóval az első utam a kórházhoz vezetett.

-Csókolom! - mosolyogva köszöntem az idős recepciós néninek, aki visszamosolygott rám. - Nem tetszik tudni melyik Jeon Jungkook szobája?

-A fiatal Jeon 2 órával ezelőtt hagyta el az épületet, fiatal úr. - válaszolt, én pedig elfehéredve néztem körbe.

-De meg volt sérülve a válla...

-Csak egy kisebb bőrréteg hámlott le, semmi komoly baja nem volt. De mintha azt mondta volna, hogy elmegy a parkba, de a másik irányba indult el.

Képzeletben homlokon csaptam magam, mert tudom hogy rám gondolt. Hogy tud ez ennyit gondolni a szexre?

-Rendben, köszönöm! - köszöntem el, majd kiléptem a büdös kórházi környezetből, és elindultam haza.

A háztól kicsit messzebb parkoltam le, mert nem akartam, hogy a motor hangja felébressze az öcsémet.

Halkan kinyitottam a kaput, de furcsa hangokat hallottam a hátsó udvarról. A puskámat elővéve, néma lépésekben indultam el a hang irányába. Először a zokogó öcsémet pillantottam meg, majd előrébb haladva, az őt rugdosó fiút. Az illetőn maszk és szemüveg volt, de mikor megpillantott, a hátsó kerítést átugorva elszaladt. Szívesen utána mentem volna, de az öcsém jobban érdekelt.

-Hé, Chanyeol, jól vagy?! Ki volt az? Ha legközelebb látom, börtönbe viszem, az biztos! - dühöngtem, miközben az öcsémet felkapva, letettem őt a hintaágyra. - Hozok rá krémet, jó?

-Hagyd csak, Park. - hallottam egy hangot a kapu felől, mire odakaptam a fejemet. - Ha beengedsz, segítek ellátni az öcsédet. - tette keresztbe a kezeit, én pedig hálásan pillantottam Yoongira. Mutattam hogy nyitva van, ő pedig besétált, majd leguggolt mellém, velem egy szintben. Az öcsém sebeit figyelte, majd megrázva a fejét rámnézett.

-Most mit nézel? - kérdeztem értetlenül, mire csak felnevetett.

-Jungkook, vagy ki a bánat veri meg folyton az öcsédet. Tegnap találkoztam vele. Nem felejtem el azt a vérfagyasztó nyuszi mosolyát. Még a hideg is kirázott tőle. - mondta rezzenéstelenül, én meg újból elfehéredve meredtem a fiúra.

-Jungkook? - ennyit tudtam kinyögni, majd dühösen előkaptam a telefonomat és tárcsáztam a számot.

-Jimin, életem, mi a baj? - hallottam meg édes hangját, de nem tudott meghatni.

-MOST AZONNAL SZAKÍTOK VELED JEON KIBEBASZOTT JUNGKOOK! - ordítottam bele a telefonba, mire a mellettem lévő két illető befogták a fülüket. Én bocsánatot tátogva, folytattam a vakert. - És ha nem leszel 15 perc múlva a rendőrőrsön, börtönbe záratlak!

Idegesen nyomtam ki a telefont, majd körbenéztem. Az öcsém mosolyogva mért végig, Yoongi pedig ugyanolyan érzelemmentes arccal nézett rám, mint azelőtt.

-Jól tetted, Jiminie... - húzódott mosolyra a fiú arca, majd egyszerűen felállt, és kisétált a kertből.

-Asszem mostantól a Yoonmin az új kedvenc shippem! - sikkantott fel az öcsém, én pedig elvörödve hajtottam le a fejemet.