𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

4.

-Mégis mi az a shippelés? És mi a fene az a Yoonmin? - ráztam meg a fejem értetlenül, vörösödésem végeztével. Olyan napi szinten vörösödök el, de ez van.

-Na ne már! Ennyire őskövület nem lehetsz bátyó! - pattant fel a hintaágyról, majd kicsit felszisszenve odasétált hozzám. - Yoongi és te simán összejöhetnének. Nagyon cukik vagytok együtt.

-Tudod jól, hogy én csak Jungkookot szeretem. Tudom hogy bántott téged, és... - eszembe jutott hogy 5 perc múlva az őrsön kell lennie. - És futok dolgozni. Szia picúr! - futottam ki az autóhoz, majd elindultam a munkahelyemre. Szerencse hogy nem bűntettek meg gyorshajtásért, mondjuk nem is tudna ki.

Pechemre Namjoon már Jungkook felé tartott, én pedig kipattanva a kocsival odarohantam, egy bilinccsel a kezemben.

-Szia Kook, mi a szi-

-Emeld a kezeid a magasba, vagy lelőlek! - ordítom, majd felé tartom a pisztolyom, ő pedig félve emeli fel a mancsait. Odasétálok hozzá, és egy utolsó puszit nyomok a szájára. - Ezt vedd búcsúajándéknak.

Összebilincseltem a karjait, majd durván előre lökve vittem a cellákhoz.

-Megmondtam Kook. Egy rossz dolgot teszel, mész a börtönbe. Erre te? Testileg bántod az öcsémet. Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? - nevetek fel kínosan, majd a könnyeimmel küszködve kilépek a rácsok börtöne közül.

-Mit tett ez a balfék? - durrogott Namjoon, mire én mutattam egy képet az öcsém röntgen felvételéről. - Ha most nem lenne rácsok mögött, úgy megtépném, hogy sikítva kérné hogy hagyja abba, de én felakasztanám egy késekből készült láncra, és lehúznám a wcn, úgy, hogy előtte szarás után mem húztam le azt.

Hangosan felnevettem Namjoon kijelentésén, ő pedig mosolyogva figyelte az arcomat.

-Amúgy az a... Jóska gyerek hogy van? - kérdezett, mire csak értetlenül oldalra billentettem a fejemet.

-Ki az a Jóska? - néztem körbe, de Joon csak kínosan elnevette magát.

-Mármint Yoongi, elnézést. - harapott idegesen ajkára, én meg nevetve figyeltem a környéket, hátha megjelenik Yoongi, hogy elmagyarázza a haveromnak, hogy van.

-Nem tudom hogy van, nem említette. - rántottam meg a vállamat, mire meglepetten nézett rám.

-Találkoztatok? - pislogott, de tisztán láttam, hogy a szeme úgy csillogott, mint egy 5 éves gyereknek, csokievés közben.

-Igen, de csak az öcsémnek segített, meg ott volt mikor szakítottam Kookkal...

-Mi volt az utolsó mondata?! - kezdte el rángatni a vállamat sikongatva, én pedig kínosan ellöktem onnan a fiút.

-"Jól tetted, Jiminie". Valami ilyesmi. - rántottam meg újból vállamat, mire a fiú olyan nagyot sikított, hogy a fákról felrepültek a madarak.

-Jiminie?! Ez olyan cukiiiiii! - ugrálgatott, én meg végképp elvesztettem a fonalat.

-Namjoon, fura vagy mostanában... - mérem végig szúrós szemekkel, mire csak megrázza a fejét, és halántékához kap. - Jézusom, ne hívjak orvost?

-Aztapicsakurvafaszomatbazdmeg. - káromkodott egy sort, én meg nevetve konstatáltam, hogy visszatért a legjobb barátom.

-Miért voltál ennyire... Életvidám? - fintorodtam el, mire ő csak felkelt a földről, és lekevert nekem egy apai tockost.

-Fasz tudja. Megszállt a remény biztos. - nevetett fel, mire én elismételve cselekedét, bokán rúgtam. - Hé, ezt miért kaptam?

-Ne üss meg, köcsög.

-Maguknak nem dolgozniuk kéne? - áll keresztbe tett kézzel mellénk az ezredes, amire egyből kihúzzuk magunkat, és bepattanva az egyik autóba, elindultunk járőrözni.

-Bazdmeg Namjoon. - csak ennyit mondtam, mire ő hirtelen felém fordult, és erőszakosan megragadta az államat. - Mit művelsz?

-Rosszul mondtad Jiminie... - mosolygott ördögien, majd folytatta. - Az "bazd meg Kim Seokjint Namjoon!"

Hangos nevetésben törtem ki, amit Nam mosolyogva fogadott.

-Egyébként megtudtam még valamit erről a Yoongi fiúról. - kezdte, én pedig minden figyelmemet neki szentelve, oldalra fordultam.