𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

8.

Yoongi POV.

A maszkot kivettem a táskámból, majd szinte némán siettem az ablakhoz. Kamera sehol sem volt, ezért ezt szerencsének tudtam be.

Az üveg eléggé alacsony szinten volt, simán beláttam rajta. Kissé régi ház volt ez, hiszen se kint, se bent nem volt kilincs, egyszerűen be kellett lökni az átlátszó anyagot.

Lassan leléptem a párkányról, és furcsa szagokat éreztem. Olyan mintha a kicsit penészes lenne a hely, közben mégis a friss csirke aromája szállingózik minden irányban. A csábító illattól beindult a nyáltermelésem, de a gondolataimat elhesegetve indultam el megkeresni Kihyunt. Az emeleten csak egy fürdőszoba, és egy raktár volt. Az utóbbi ajtaját lassan kinyitottam, de még így is halk csikorgást adott ki magából a szerkezet.

-Basszameg! - sziszegtem suttogva, majd kicsit behúzva magam mögött a fadarabot, beléptem a sötét szobába.

Sehol nem volt lámpa, szóval a telefonom vakuját használva néztem körbe. A szemem viszont megakadt egy papíron.

Hireoglifák álltak rajta, amit szerencsémre nagy részt értettem. Anno Namjoon tanított meg kódokat fejteni, és ebbe ezek is beletartoztak.
Mindig is azt állította, hogy belőlem csodálatos bűnöző lenne. Hát, vehetjük úgy, hogy igaza lett.

A lapot óvatosan elhelyeztem a táskámba, mikor lentről halk zenét kezdtem hallani. Lábujjhegyen sétáltam ki a szobából, és lassan húztam be magam után a barna anyagot.

Lesomfordáltam a lépcsőn, és mikor megpillantottam Kihyunt a konyhában hagymát pirítani, megint megéheztem. Újból elhesegettem az ötletet, és egy jó tervet kitalálva, kiugrottam az ablakon.

Az ajtóhoz sétáltam, és csöngettem kettőt. Gyorsan lekaptam magamról a maszkot, és elrejtettem a táska mélyére.

A faajtó lassan kinyílt, és a fiatal fiú(vagy inkább lány) értetlenül nézett végig rajtam.

-Szia, bocsánat hogy csak úgy becsengetek hozzád, és tudom hogy nem ismersz, de nem ennénk együtt? - találtam ki egy jó kis szöveget, de még magamat is kiröhögtem volna, ha én lennék az előttem álló helyében.

-Persze, úgy sincs társaságom. - mosolygott, majd betessékelt a lakásba. Furcsán meredtem a kötényben flangáló Kihyunra, de ő csak berángatott a konyhába, és elém tolt egy adag csirkét. Szedett mellé egy kis pirított hagymát is, én pedig hálásan pillantottam rá.

Biztos őt kell megölnöm? Hisz olyan kedvesnek tűnik. Lehet hogy elrabolt valamit a múzeumból, de ettől függetlenül igenis jószívű.

-Kim Kihyun vagyok, és te? - mosolygott, majd leült az előttem lévő székre.

-Min Yoongi. - mondtam ki a régi nevemet, hisz Hoseok hiányában már nem voltam Jung.

Kedvesen elmosolyodott, majd elkezdte enni az elé rakott ételt.

Ettem egy keveset, és be kell valljam, csodás íze volt.

Bűntudatot éreztem, de nagyot sóhajtva felálltam, a fiú mögé sétáltam és beleszúrtam az éles tárgyat a hátába.

-Sajnálom, felbéreltek rá. - rántottam meg a vállamat, de a széken ülő szomorú pillantását látva, még szarabbul éreztem magam.

A lélegzete megállt, ledőlt a székről és egy nagy vértócsa keletkezett a holttest alatt.

-Valamiért éreztem hogy sántikálsz valamiben Yoongi. - hallok meg egy mély hangot magam mögül. Azonnal megfordultam, és mikor megpillantottam Namjoont, a kést lassan a hátam mögé bújtattam, de Nam csak elnevette magát.