𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

6.

Yoongi POV.

Láttam ahogy elhajt a rendőrautó. Fájdalmasan felsóhajtottam, és visszahúzva a maszkomat elindultam hazafelé.

Halkan nyitottam ki az ajtót, mert tudom hogy Rosé néni már alszik.

Lepakoltam a felesleges cuccaimat, majd újból kiléptem a lakásból és elindultam a sarok felé. Belépve a rozsdás a kapun, elindultam a célom felé.

Egy rózsaszálat letéptem az egyik bokorról, és a könnyeimmel küszködve siettem a márványsírhoz.

-Szia napsugaram! - köszöntem mosolyogva. De választ nem kaptam rá, csak a saját visszhangomat hallottam. A könnyeim megállás nélkül potyogtak a kőre.

"Jung Hoseok"

Fájdalmas volt újra elolvasni a nevét, nap mint nap. Minden nap kijövök hozzá, mert igenis szerettem. Most is szeretem, és ez mindig így lesz.

-Yoongi? - hallok meg egy vékony, mégis férfias hangot magam mögül, de nem foglalkozok vele.

Az illető tudomásul vette, és egyszerűen leguggolt mellém. A szemem sarkából láttam hogy a kezében egy szál fehér rózsa van. Pici kezével letette a sírra a virágot, majd végigsimított a sír tetején, mintha az lenne Hoseok.

-Ezt neked hoztam, bátyó! - hallottam a hangján hogy mindjárt elsírja, ezért bíztatóan megsimítottam a hátát.

-Hoseok sokat mesélt rólad. De a nevedet sosem árulta el. El mondod te? - fordultam felé mosolyogva, de mikor megláttam Jimint, kissé lesokkoltam.

Jimin csak a szemembe nézett, majd vissza a sírra. Kissé előrehajolt, és a zsebéből elővett egy kis cukrot.

-Ez volt a kedvence... - mondjuk egyszerre, mire Chim halkan felnevet. Egy kis lyukat ásott a kezével, beletette az édességeket, és visszatemette őket.

-Aztán ha holnap megint nem lesznek itt ezek a cukrok, komolyan Hoseok, felásom a sírodat és megölelgetlek. - neveti el magát fájdalmasan, mire furcsán nézek rá.

-Egyszer eltűnt a cukor?

-Minden alkalommal eltűnik. Lehet hogy egy madár lopkodja ki. Mondjuk azt kétlem, mert mindig úgy marad ahogy betemettem. Csak a cukrok nincsenek benne. - jelenti ki.

-Hmm, hát nem tudom. Na mindegy. - rántom meg a vállamat, majd magammal Jimint is felhúzva, felállok.

Chim szemébe néztem, és láttam a könnyeket az arcán. Jé, ez milyen aranyos becenév! Olyan mint ő... Suga, hagyd már abba!

A kezemet felemeltem, és letöröltem az arcát. Kissé meglepődött, de mintha egy kicsit bújt volna a tenyerembe. Biztos csak képzelődök.

Jimin lenézett kettőnk közé, és meglátta hogy még mindig fogom a kezét. A gyér fényben láttam hogy elvörösödik, de nem szól semmit.

Mosolyogva húztam ki őt a temetőből, majd elengedve a kezét, elindultam volna haza, de megragadta a csuklómat.

- Tudni akartad a nevemet, nem igaz? - nevetett fel, mire hirtelen hátrafordultam, de túl közel kerültem hozzá. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, de ez nála sem volt másképp. Hirtelen megrázta a fejét, majd folytatta. - Park Jimin vagyok, mint ahogy azt már tudod.

-Min Yoongi vagyok, ahogy azt már kikémkedted. - röhögök fel, mire ő elfehéredik, én pedig rájöttem hogy tényleg ezt csinálta. - Viccből mondtam, de te komolyan...

-Kuss. - jelenti ki egyre jobban elvörösödve, én pedig mosolyogva hajolok hozzá közelebb. Talán 5 centi sem lehetett az arcunk között, így nyomtam egy puszit a fejére.

- Szia Chim! - jelentem ki, majd elvörösödve elrohanok, újból ott hagyva az összezavarodott fiút.