𝐬𝐡𝐚𝐝𝐨𝐰; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

7.

Namjoon POV.

Amikor még a kávézóban voltunk Jiminnel, és odamentem ahhoz a fiúhoz, valami nagyon ismerős volt rajta. Ugyanúgy nézett ki mint a gimis legjobb barátom. De sajnos, miután a szülei hozzáadták egy lófejű fiúhoz, nem találkoztunk.

Mikor közel voltam hozzá, nem éreztem a dohány szagát, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem ő az.

Jimin POV.

Ötletem sem volt róla, hogy ő volt a bátyám férje. De ez inkább megnehezíti a dolgomat, hisz nem lehetek szerelmes a bátyám volt férjébe. De miért is lennék az?

Nem tudom. Őszintén, ötletem sincs.

Halkan léptem be a lakásba, mert tudtam hogy Chanyeol már alszik. Óvatosan levettem a cipőmet, majd elindultam az öcsém ajtaja felé.

Az egész házban síri csend volt. Kintről hallani lehetett azt, ahogy a szél megmozgatja a leveleket, ahogy a belvárosban az autók dudálnak. És ez valamiért megnyugtatott.

Lassan nyomtam le az ajtó kilincsét, mert nem akartam felébreszteni őt.

Édesen szuszogott, és egy nagy párnát ölelgetett, nekem pedig muszáj volt ezen elmosolyodnom. Odalopóztam az ágya mellé, és egy lágy puszit hintve a feje búbjára, halkan elindultam kifelé.

-Jó éjt picúr. - suttogtam mosolyogva, majd az ajtót résnyire nyitva hagyva, elindultam a szomszédos szobába, hogy tudjak pihenni. Hallottam hogy az öcsém nyammogott egyet, ezért magamban kuncogva, becsuktam a szobám ajtaját.

Levetettem az egyenruhámat, majd a szobához tartozó fürdőbe lépve, letusoltam.

Hagytam hogy a kellemes hőmérsékletű víz leperegjen a bőrömön. Jól esett ez az érzés a mai nap után.

Mikor Hoseok még élt, emlékszem, mindig azt mondogatta nekem meg Jiwoonak, hogy nem lényeg az hogy kit szeretünk, a lényeg hogy legyünk boldogok. Akkor Chanyeol még anya hasában volt. Hoseok és ezek szerint Yoongi, már házasok voltak. Aztán kiderült hogy Hobi rákos. Egyre soványabb volt, a bőre olyan színű volt, mint a porcelán. De még a halálos ágyán is képes volt mosolyogni, és azt mondani: Jimin, ha Chanyeol jövő hónapban megszületik, ígérd meg, hogy vigyázol rá.
És miután ezt kimondta, a gépen a cikkcakkos vonalak helyett, egy egyenes jelent meg. Egyedül én voltam bent aznap Hoseoknál, és mindenkinek szóltam, hogy meghalt. Hoggy itthagyott minket. Folyamatosan sírtam, napokon keresztül nem mozdultam ki a szobámból. A telefon mellettem volt, de nem nyúltam hozzá. A függönyeimet egyszer sem húztam el, csak hagytam, hogy a szobámat ellepje a sötétség.
Talán 2 hónapba telt, mire kikecmeregtem a szabadba, és nem csak elveszve kóboroltam a lakásban. A temetés alatt is nagyon sírtam. Minden egyes nap, a temetőben voltam, és Hobi kedvenc cukrából mindig vittem 5 darabot. Másnap a cukor sosem volt már ott. Kissé furcsáltam, de nem foglalkoztam vele.
Mindig találkoztam egy fiúval, aki mindig maszkban indult a sír felé, vagy onnan indult visszafelé.
Szomorú volt. Mindig. Ahogy én is.
Mikor Chanyeol már közel 6 éves volt, elvittem a temetőbe, és azt mondtam:
-Öcsi, ő itt a másik bátyád.
Chanyeol nem fogta fel, de mostmár mindent tud. Jiwoon Hoseok halála után 1 héttel meghalt autóbalesetben. Érte is rengeteget sírtam. 2 testvrésemet vesztettem el. Akiket sosem kaphatok vissza...

Észre sem vettem, hogy valaki kopog a fürdő ajtaján, annyira elmerültem a gondolataimban. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és elzártam a vizet. Magamra tekertem egy fehér törölközőt, és egy álmos cukisággal találtam szembe magamat.

-Chan... Miért vagy még fent? - simogatom meg a feje búbját, ő pedig a kezembe bújik.

-Rosszat álmodtam. - dörzsöli meg szemeit, majd még jobban magához szorítja a kezében lévő macit.