Egy Riverdale-i Lány Élete [Szünetel]

6. Baleset

Másnap minden jó volt. Jól éreztük magunkat a suliban. Ugyanaz a csapat beszélgetett együtt bármilyen veszekedés nélkül. Minden jól alakult, amíg meg nem jelent Cheryl az ebédlőben. Minden szem rá szegeződött. A barátaimé persze rám. Mindenki az a szép lila foltot nézte a szemén. Mellé lila sminket kent magára, gondolom azt hitte, hogy nem veszi majd senki észre. Azért az enyém is látszott, csak nem ütött meg olyan erősen, így csak egy halvány lila folt volt a szemem körül. Mikor elvette az ebédet és leült egy asztalhoz, először a talpnyalói, utána majd azok az emberek akiket érdekelt Cheryl épsége mentek oda érdeklődni a történtekről. Mikor Cheryl befejezte a mondókáját,rossz érzés fogott el. Először teljes csend lett az ebédlőben, majd minden tekintet rám szegeződött. Ki tudja, hogy mesélte el Cheryl a történteket, így fel voltam készülve a megszólításokra, már a fejemben lejátszódott az egész szituáció. De semmi. Továbbra is csak néma csend volt.
- Ezeknek mi bajuk van?? - kérdeztem annyira csendben a barátaimtól, amennyire csak tudtam, de így is meghallották.
- Sajnálom Emily! - lépett elő Cheryl a tömegből.
- Mit??- kérdeztem, mivel nem tudtam, hogy mit mondott el a többieknek.
- A tegnap történteket.
- Melyikeket pontosan?
- Azt, hogy belétek kötöttem a tegnap a Pop's ba és azt is amit hallottam és láttam.
- Várj elvesztettem a fonalat, addig oké, hogy Pop's, meg minden, de mi az amit hallottál és láttál??
- A veszekedést.
- Miféle veszekedést??
- Közted és a barátod közt.
-Honnan?? Hogy?? Miért hallgattad végig?? És mit akarsz ezzel elérni??
- Épp mentem a házad fele, hogy kérjek bocsánatot, amikor láttalak titeket...
- Ja és gondolom most az következik, hogy akaratom ellenére hallottam amit beszéltetek, és nincsenek hátsó szándékaim ezzel kapcsolatban, meg ez meg az, blah blah blah...
- Nagyjából ez következett volna, de mivel elmondtad, így nem kell magyarázkodnom, csak annyit mondok még, hogy tudom az okát.
- Na jó Cheryl ez most engem hidegen hagy, oke??- kérdeztem kissé mérgesen, mivel már nagyon kezdett idegesíteni a puszta jelenléte.
Elindultam a kijárat felé, hátrahagyva a barátaimat, az ellenségeimet, mindenkit aki az ebédlőben volt, ám egyszer csak egy hang szólt utánam.
- Ne vagy kíváncsi arra, hogy a barátod megcsal?
Erre persze megint minden egyes szempár rám szegeződött.
- Mivan?!?
- Azért volt az a kérdés, hogy " Egyáltalán még járunk?", mert megcsal téged, s ha érdekel elmondom azt is, hogy kivel.
Egy pillanatra sokkot kaptam. Hirtelen felidéztem minden egyes szavát válaszra várva. Ráeszméltem, hogy ez a kérdés tegnap tényleg elhangzott a szájából. Hirtelen hátrafordultam és egyenesen Sweet Pea szemébe néztem, de azonnal megkaptam a választ, a szeme elárult mindent, már csak az volt a kérdés, hogy kivel.
- Nem érdekel, hagyjatok békén!!
Ezzel elkezdtem futni a folyosón. Hallottam, hogy Sweet Pea mindennek lehordja Cherylt és utánam fut. De nem érdekelt. Meg sem álltam a motoromig. Felpattantam rá és elindultam. Még Egy utolsó kiáltás hallatszott a hátam mögül. A nevemet ordította, de nem érdekelt. Könnyeimmel küszködve vettem be a kanyart, egyszer csak csattanás hallatszik, és én földre esem. Néhányan körém gyűltek és szólítgattak, aztán képszakadás....