Egy Riverdale-i Lány Élete [Szünetel]

14. Ezt nem hiszem el! 2/2

Az ebédszünet nagyon hamar eljött, és én még mindig nem tudtam mihez kezdhetnék. Elfogadjam vagy ne? Minden eshetőséget számba vettem, mindenre felkészültem, minden szemszöget megvizsgáltam. Minden gondolatmenetemnek a vége az volt, hogy fogadjam el Veronica ajánlatát, végülis úgysem veszíthetek semmit, és mégis csak ő volt az aki felajánlotta, nem Cooperék. Nagyon izgatott voltam, és talán kicsit még féltem is, hogy mi lesz ha nem engedik a szülők meg, vagy mi lesz ha azzal vádolnak majd, hogy csak tönkre akarom tenni a családjukat. Vagy ha megengedik és teszek, vagy mondok valamit amivel megbántom, azt hogy fogom jóvá tenni, vagy nem is lesz rá esélyem, hisz azonnal kiraknak?? Vagy lehet, hogy jó lesz velük lakni és elfogadnak ahogy vagyok? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben. De egy dolog biztos volt, mégpedig, hogy elfogadom az ajánlatot lesz ami lesz.
- Szia, Veronica elfogadom az ajánlatodat
- Szia, ez szuper, akkor hívom is anyáékat.
Veronica félre vonult telefonálni. A percek csigalassúsággal teltek, és arcából semmit nem tudtam kivenni, érzelem mentes tekintettel nézett rám közben koncentrálva a hívásra.
Egyre idegesebb lettem, kezdtem elveszíteni a türelmem. Kezdtem úgy érezni, hogy hülyeség volt belemenni ebbe az egészbe, de már nem tehettem semmit, csak álltam és vártam, hogy Veronica letegye a telefont. 10 perc múlva végre bontotta a hívást, és elindult felém, még  mindig kifejezéstelen arccal. Ahogy cipője kopogását egyre közelebb hallottam, úgy vert egyre jobban az én szívem is. Most fog eldőlni a sorsom.
- Na szóval beszéltem a szüleimmel... Azt mondták  hogy...
Veronica Lodge mondd már, az idegeimmel játszol!!
-Lakhatsz nálunk!! Üdv a családban! Tanítás után 5 perccel legyél a suli előtt és máris  jöhetsz haza.
- Úristen!! Köszönöm, köszönöm!! - a nyakába ugorva megöleltem, amin éreztem, hogy meglepődik, de visszaölelt.
- Erre való a család!
Család.... Milyen könnyen kimondja, hisz neki természetes ez a szó. Ha belegondolok, nekem még sosem volt igazi családom. Tudom tudom, úgy gondoljátoknem értékelek egyes embereket, hisz Jugheadék mindig ott voltak nekem, ők fogadtak be akkor, de mégis, most hogy tudom, hogy kik a szüleim, azért mégis csak bekúszott a fejembe ez a gondolat. Igaz már rég tudom, hogy örökbe fogadtak, de eddig nem tudtam kik a szüleim. Na de mindegy most nem a magam sajnáltatása a fontos, hanem a tény, hogy elköltözöm az apámhoz és családjához.
Az órák nagyon gyorsan elteltek, Veronicával a megbeszélt időpontban találkoztunk is, majd beszálltunk az autóba, amit a sofőrje vezetett. Wow, saját sofőrje van!
Rövid időn belül megérkeztünk az új otthonomhoz. Hatalmas volt, nem volt csili vili giccses, hanem otthonos volt és nagyon elegáns, jó ízléssel volt berendezve, egyszerűen, egy álom otthon volt számomra.
Bementünk a nappaliba, ahol Hermione és Hiram már várt bennünket.
- Sziasztok! Emily köszöntelek az új otthonodban, reméljük, hogy jól fogod magad érezni. - Szólalt meg Hermione köszöntésképp.
- Jó napot, nagyon szépen köszönöm, hogy itt lakhatok, nagyon hálás vagyok, remélem nem leszek a terhükre, igazán nem szeretném, hogy ezzel felborítsam a családjukat.
- Ugyanmár, ne butáskodj kislányom, egyébként nyugodtan tegezz minket, hiszen nem vagyunk öregek, a másik meg, hogy ha zavarnál vagy valami ilyesmiről lenne szó, akkor most nem költöznél ide, úgyhogy nyugodj meg, és érezd magad otthon. A szobád Veronica szobája mellett lesz, majd ő körbevezet a lakásba, és ha most megbocsátotok, egy fontos hívásra várok egy üzlettel kapcsolatban.- köszöntött sajátos módján Hiram is.
- Menj csak nyugodtan apa, most úgyis csak körbevezetem.
- Akkor lányok, én is mennék a dolgomra.
- Rendben anya, szia.
Nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesek voltak velem. Elindultunk körbe a lakásban. Veronica mindent megmutatott, majd elindultunk a szobám fele. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet, de amit láttam arra nem számítottam. Egyszerűen gyönyörű volt!! Tátva maradt szájjal léptem be új szobám ajtaján.
- Na tetszik? - kérdezte Veronica egy kis idő múlva.
- Hogy tetszik e? Ez egyszerűen elképesztő, csodálatos! Imádom!!
- Örülök, hogy tetszik- mondta Veronica kuncogva a kijelentésem hallatán.