Egy Riverdale-i Lány Élete [Szünetel]

9. Újra az iskolában

A hétvégén semmi érdekes nem volt, gyakoroltam a járást, így olyan szintre fejlesztettem, hogy hétfőn már tudjak menni iskolába. Bettyvel átnéztük a leckét amit kihagytam, mindent elmagyarázott, mintha a tanár magyarázta volna, így feltudtam készülni  a sulira. Nem volt nehéz, mivel Bettyvel osztálytársak vagyunk, így ugyanazt tanulom én is mint ő.
Elérkezett a hétfő reggel. Az ébresztőmre keltem fel, ami szerintem annyira hangosan szólt, hogy még a szomszéd is felébredt tőle. Bár lehet nekem csak azért volt annyira hangos, mert a fülemnél volt, de akkor is felijedtem tőle. Betty átjött a szomszéd szobából.
- A Te ébresztőd szólt akkorán?? - kérdezte két ásítás között, szem törülgetés közben.
- Én ébresztettelek fel?? - kérdeztem meg én is tőle ugyanolyan állapotban.
- Igen, de nem gond, azonban nekem is kelnem kellett volna, így legalább lesz időm rendbe szedni magam rendesen
- Sajnálom, hogy felköltöttelek, ígérem holnapra lennébb húzom a hangerőt.
- Oké, na én megyek készülődni, szia.
- Szia és még egyszer bocsi.
Ezzel kiment a szobából. Elbicegtem a szekrényig és kiválasztottam a szettem. Kénytelen voltam szoknyát  felvenni, mivel a nadrágjaim mind szűk szárúak. Egy piros kockás szoknyát vettem ki a szekrényből, mellé pedig egy fekete, mintás pólót. Cipőnek pedig csak egy fekete, szoknyához találó tenisz cipőt vettem fel. Lassan lebicegtem a konyhába ahol már Alice várt.
- Jó reggelt Emily, hogy aludtál??
- Jól köszönöm.
- Ennek örülök, remélem kipihented magad, ma van a visszatérésed a suliba.
- Na igen, reggel óta ezen agyalok.
- Ez természetes, gyere és reggelizz, utána indulunk, elviszlek kocsival, hogy azért ne erőltesd meg a lábad.
- Rendben, köszönöm szépen.
Megettem a reggelim, majd elindultunk az iskolába. A suli előtt Bettyvel kiszálltunk és az ajtó felé vettük az irányt. Mikor beléptünk az ajtón Veronica és Toni nekem futott örömükbe.
- Sziasztok- köszöntem, mire elengedtek a szorításukból.
- Jej, jöttél suliba!!
- Hát igen, muszáj volt vissza térnem, különben túl sokat maradtam volna ki.
- Örülünk, hogy újra itt vagy.- mondta Toni is.
Így négyen lassan elmentünk a pihenőig, ahol a többiek üldögéltek. Mikor megláttak felpattantak és ők is köszöntöttek egy - egy öleléssel.
Mi is helyet foglaltunk, majd elkezdtünk beszélgetni. Egy jó ideig beszélgettünk is, míg meg nem jelent Cheryl.
- Szia! Hála Istennek, hogy jól vagy! - ölelt meg Cheryl jó szorosan, már alig kaptam levegőt.
Mióta ilyen kedves velem? Történt vele valami?? Talán beütötte a fejét? Vagy bevett valamit??
- Szia Cheryl. - köszöntem én is neki egy kicsit zavartan.
- Oké, most tudom összezavarodtál, de ne félj nincs semmi hátsó szándékom, csak a bűntudattól nem is tudtam aludni rendesen. Úgy éreztem, hogy az én hibám, az ami veled történt.
- Dehogy is a te hibád, én voltam az aki felült a motorra idegesen. - próbáltam kedvesen szólni hozzá, pedig tudtam, hogy ő volt az aki felidegesített, és tudtam, hogy miatta ültem fel arra a motorra.
- De igen, és ezt mindketten jól tudjuk, ezért szeretnélek kiengesztelni valahogy...
- Hogy gondoltad?
- Például ma lóghatnánk együtt, segítenék neked mindenben....
- Ez csak ilyen egynapos??
- Ja, neeeeem, dehogyis.... Mindig lóghatnánk együtt
- Cheryl, létszi ne sértődj most meg azért amit kérdezek, de te mióta vagy ilyen kedves, főleg velem??
- Igazából csak elgondolkodtam, az után ami veled történt, így arra jutottam, hogy lehetnék én jobb ember is, és arra gondoltam, hogy kezdhetném veled.
- Ja, jó miért is ne, csak ne kelljen megbánjam....
- Nem fogod ígérem, na puszika, ebéd után találkozunk a bejáratnál.
- Szia!- kiáltottam utána.
Visszafordultam a többiekhez.
-  Csak szerintem volt fura ez az egész?? - kérdeztem a többiektől, mire mindannyian szinte egyszerre mondták ki, hogy "nem".
- Szerintem akar valamit tőled, van egy olyan sejtésem...- mondta Betty és Veronica helyeslően bólogatott.
- Akkor egyet értünk...- fejeztem be mondani valóm és mélyen gondolataimba merültem. Arra eszméltem fel, hogy csengetnek és a többiek elkezdenek engem szólítgatni. Kizökkentve a gondolataimból pillantottam az ajtó felé, ahogy megegyeztünk Cheryl már várt rám.
- Na gyere a következő óránk közös lesz, remélem leszel a párom most biológián.
- Ha szeretnéd...
Ezzel elmentünk és helyet foglaltunk a biológia teremben. Mindenki nagyon furán, kérdően nézett ránk. Nem csodálkozom, hisz egy olyan lányt, mint én egy olyannal látni, mint Cheryl szinte lehetetlen volt. Még én is kérdően néztem volna egy olyan párosra, így nem csodálkoztam a többi, terembe levő emberen.
Elkezdődött a biológia óra. Az élőlények közti hasonlóságokról volt a téma, amikor hirtelen suttogni kezdett mellettem Cheryl. Azt hittem mással a beszélget, ám mikor meglökött akkor jöttem rá, hogy velem beszél. Kérdően rá néztem, mire elkezdte ismételni az előbb kimondott szavait.
- Észrevetted, hogy mennyire hasonlítasz Bettyre és Veronicára??
- Tessék??
- Pont mintha a kettőjük keveréke lennél.
- Dehogy is, mi közöm lenne nekem Bettyhez és Veronicához??
- Hát nem tudom, de eléggé hasonlítotok. Adjak esetleg tükröt, hogy megnézd??
- Nem bánnám, de csak azért, hogy bebizonyíthassam, hogy tévedsz.
Ekkor ideadta a tükröt. Eddig nem nagyon figyeltem arcom vonásait a tükörben, ám mikor belenéztem és 2 perc vizsgálás után rájöttem, hogy Cherylnek tényleg igaza van, nagyon ledöbbentem. Egyáltalán hogy lehetséges ez?? Hogyan hasonlíthatok én Bettyre és Veronicára?? Létezik az, hogy valamelyiküknek a testvére vagyok??
Milliónyi kérdés merült fel bennem, de az, hogy talán valamelyikük a testvérem, nagyon ledöbbentett. És nem ennek az esélye volt a megdöbbentő, hanem, hogy egyáltalán felmerült bennem. Sosem kerestem a családom, hisz úgy voltam vele, ha kisbaba koromban, anélkül, hogy ismertek volna eldobtak, akkor most se nagyon hiányozhatok nekik. Így nem is izgatott egyáltalán, hogy valahol van egy családom.
Ezen gondolatmenetemet Cheryl szakította meg.
- Ugye milyen nagy a hasonlóság??
- Végülis van igazság benne....
- Na látod, én megmondtam, s van is egy ötletem, hogy derítsük ki, suli után, mikor kicsengettek gyere ahhoz a teremhez ahol a suli újságot írják.
- Oké,  de mit is akarsz kideríteni??
- Hát hogy van e közöd kettejükhöz.
- Ja oké...
- Elnézést, talán zavarom magukat?
- Nem tanár úr - válaszolta Cheryl.
- Áh,  szóval nem zavarom magukat? Az jó, viszont maguk zavarnak engem és a társaikat, szóval fejezzék be, vagy ki is mehetnek akár.
- Elnézést tanár úr, befejeztük.- szóltam mostmár én is közbe, mielőtt Cheryl elrendezné, hogy az óra többi részét kint töltsük. A suli idő alatt semmi érdekes nem történt.  Szünetekben Cheryl mellettem volt, ahogy ígérte, viszont voltak óráink, amik nem voltak közösek. A suli idő végén szóltam Bettynek, hogy még van egy kis dolgom és majd Cheryllel haza megyek. Kicsit furán nézett rám, de elfogadta. Csengetés után 2 perccel már ott is voltam a terem előtt. Cheryl persze már ott várt. Mondjuk neki valahogy gyorsabb volt elérnie a célját, mint nekem. Bementünk a terembe, és elkezdtünk keresgélni, de nem találtunk semmit, így elmentünk a kórházba. Ott kikértük az iratokat, ám azt mondták,  hogy várnunk kell. Amikor viszont kiadták az aktámat, nem tudtam, hogy az életem meg fog változni gyökerestül......

Sziasztok! Bocsánat, hogy rég nem volt rész. Egyrészt azért nem volt, mivel a sok tanulni való mellett nem igazán volt lehetőségem, másrészt nem is nagyon volt ötletem, de megszületett ez a rész is. Ha egy kicsit össze-vissza lett, azért bocsánatot kérek, és megpróbálok ezután hamarabb kirakni új részt. Ha esetleg van valami amin változtatnom kéne, nyugodtan írjátok le. Szerintetek mi lesz Emily iratai között?
Hamarosan kiderül...
Addig is ha van tippetek, írjátok le kommentbe❤