Evelin felé fordulva halványan elmosolyodtam.
- Nem tehetek róla, szeretem! - suttogtam. - Ti ezen nem lepődtök meg? - kérdeztem felé pillantva.
- Bevallom elsőnek furcsának tartottam azt, hogy Márkkal vagy. Nem értettem, hogy miért vagy vele hisz egy bunkó és beképzelt seggfej! - mondta majd a kezemre tette a kezét. - De láttam milyen volt veled, láttam, hogy milyen lett miután szakítottál vele! - suttogta. - Szeret téged Beki, és én boldog vagyok ha együtt látlak titeket! - mosolyodott el.
- És ha nem tudjuk ezt helyre hozni? - kérdeztem megint könnyes szemmel. - Ha most végleg elveszítem? - motyogtam.
- Hidd el nekem Beki, Márk sosem hagyna el téged, saját magánál is jobban szeret! - mondta.
Szavait a szívem mélyén igaznak találtam, de az eszem folyamatosan azt diktálta, hogy ne csináljam ezt tovább. Nem akartam Márk közelébe menni, legalábbis az eszem szerint nem. A szívem viszont minden egyes percben Márk felé húzott.
- Neked is szükséged van rá, ne tagadd! - mondta Evelin majd csendben maradt.
Igaza volt. Szükségem volt Márkra, még ha nem is vallottam be. Szükségem volt arra, hogy hallgassam hangját, nevetését vagy az egoista megjegyzéseit. Egyszerűen csak szükségem volt rá.
- Akármennyire is nem akarom, de igazad van! Szükségem van Márkra és ez megrémít! - suttogtam őszintén.
Megrémített, hogy ennyire számított nekem valami. Gerinél sose éreztem még ezt. Vele sosem volt az, hogy féltem volna attól, hogy elveszítem őt. Egyszerűen nem érdekelt ha esetleg tényleg bekövetkezik ez, de Márknál más volt.
Nála számított, hogy elveszítem-e. Amikor szakítottam vele akkor mindig rosszul voltam. Hiányzott. És most is hiányzik.
- Beki! - suttogta Evelin. - Ennél a bárnál vannak! - motyogta.
A kocsit leállítva megálltam egy bár előtt.
- Biztos vagy benne, hogy itt lesznek? - kérdeztem kételkedve Evelintől.
-A legbiztosabban! - mondta majd kiszált az autóból.
Sóhajtva én is kiszálltam és követtem az épület felé.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet ide bemennünk! - kezdek el berezelni.
- Jaj ne félj már annyira! - mondta és belökte az ajtót.
Belépve viszont nem az fogadott amit szerettem volnam
-Mi a fa....! - akarta mondani Evelin, de inkább lenyelte szavait.
-Ezt nem hiszem el! - álltam mellé.
A bárban volt egy pult ahol alapból az italokat szolgálják, de most 5 fiú állt ott,mind mikulás ruhában (persze semmi fehér szakál).
-Most komolyan? Még Pabló is? - döbbent le a mellettem álló Evelin.
Igaz Pabló is fent volt, de a középpontban mégis a félmesztelen Nagy Márk állt. Barna haja össze-vissza állt rajta pedig ott volt a mikulás sapka. A gatyája piros volt ami megfeszült a lábán, ehez párosult még egy fekete bakancs is.
- Vigyük ki innen őket! - javasolta Evelin gyorsan.
Hangját csak tompán hallottam a dübörgő zene miatt.
Elindulva a pult felé megálltam Márk előtt.
- Márk! - kiáltottam neki mire megállt és lenézett rám.
- Beka! - mondta majd leugrott mellém a földre. - Végre megtaláltál! - motyogta miközben megfogta a derekam.
