____________________________________
Budai Rebeka
szemszöge
____________________________________
A tenyerembe temetve az arcom felsóhajtottam, majd a kocsi kilincset lenyomva beszálltam. Nem néztem Márkra és nem szóltam hozzá.
A kormányra téve a kezem kiengedtem a bent tartott levegőt és hagytam, hogy a testem megnyugodjon.
Szemem sarkából láttam, hogy Márk figyel engem, de nem foglalkoztam vele. Elindulva az útra koncentráltam. Ebben a pillanatban leginkább otthon szerettem volna lenni.
- Beka! - suttogta Márk, de nem feleltem neki. - Unatkozom! - mondta majd látványosan, hallhatóan felsóhajtott.
- Márk és én ezzel mit kezdjek? - kérdeztem mérgesen. - Miért kell ezt csinálnod? Miért kell felelőtlennek lenned! - folytattam. - Egyszerűen az agyamra mész! - mondtam ki majd lehunytam a szemem és újra az utat figyeltem.
Márk nem szólalt meg ezután. Lehajtotta a fejét és ezzel bűntudatot keltett bennem. Láthatóan megbánt mindent, de valahogy eltudtam képzelni azt, hogy csak megjátsza magát.
- Márk, figyelj! - sóhajtottam. - Csak legyél olyan mint régen! Rendben? - kértem tőle mire felnézett rám és bólintott. - Remek! - motyogtam amit ő már nem hallhatott.
Továbbra is az útra koncentrálva hagytam, hogy a gondolataim megint elárasszák a fejem.
Márk hátra dőlt a székben és a fejét felém fordította. Kezét kezemre téve végig simított rajta.
Össze ráncolt szemöldökkel néztem magam elé.
- Márk, mit csinálsz? - kérdeztem amikor keze az oldalamnál járt.
Nem felelt nekem hanem kezét a fedetlen combomra csúsztatta. A kezem meg-meg remegett a kormányon.
- Márk, hagyd ezt abba! - suttogtam erőtlenül, de Márk nem vette el a kezét combomról hanem a fülemhez hajolt.
Minden egyes lélegzet vételnél éreztem leheletét a nyakamon.
- Te mondtad, hogy legyek olyan mint régen! - nevetett fel majd a nyakamba csókolt.
Kezét egyre feljebb csúsztatta mire elvéve jobb kezem a kormányról rátettem Márk kezére és leállítottam mielőtt még bármit is csinálhatott volna.
- Elegem van belőled, tudtad? - kérdeztem tőle majd lassítottam amikor a házunkhoz értem.
- Tudom, de én akkor is szeretlek! - suttogta majd a nyakamba temette arcát. - Te is szeretsz engem, ugye? - kerdezett vissza bizonytalanul.
- Mondtam, hogy szeretném vissza kapni a régi Márkom! - nevettem fel mire éreztem elmosolyodott. - Vissza fogom kapni? - kérdeztem és közben rettegtem a választól.
____________________________________
Nagy Márk
szemszöge
