____________________________________
Budai Rebeka
szemszöge
____________________________________
Márk kórtermében ültem. Márk engem figyelt, de nem szólt egy szót sem. Már kezdtem volna bele, de ő előbb vágott bele.
- Figyelj, ígérd meg nekem! - kezdett bele a szemembe nézve. - Ígérd meg, hogy találsz valakit aki szeret téged és te is őt! - mondta.
Megráztam a fejem. Könnyes szemmel mentem közelebb hozzá.
- Márk, kérlek ne! - ráztam a fejem.
Könnyeim az arcomon folytak végig. Nem akartam rá nézni, de egyszerűen nem tudtam másra nézni. Szemei rabul elytettek és könyörögtek nekem.
- Ígérd meg, kérlek! - suttogta.
Hangja rekedtes volt. Bólintottam megfogtam a kezét. Most én néztem rá könyörögve. Mintha az bármit is megváltoztathatott volna.
- Szeretlek! - suttogta halkan.
- Szeretlek Márk, most és mind örökre! - suttogtam halkan majd a gépek sipolását hallottam.
Remegő kézzel engedtem el Márk kezét. Nem élt. Előttem feküdt, de már nem lélegzett.
Kirohantam az ajtón és Körtéhez siettem.
- Segíts! - csak ennyit tudtam mondani.
Körte viszont azonnal megértette és egy nővérhez és egy orvoshoz sietett. A folyosón össze kuporogva vártam, hogy vége legyen a kiabálásnak és a hangzavarnak.
Miután megkaptam a csendet vissza sírtam a hangzavart. A gondolataim belülről marcangoltak. A kezeim remegtek. Talán itt lenne a vége? Itt lenne vége a mesémnek. Itt egy korszak lezárult és mi maradt? Én és egy űr ami körül vett.
Márk szobájába lépve letöröltem egy kibugyanó könnycseppet. Az ágyára ülve megdörzsöltem az arcom. A fáradtság nem uralkodott rajtam amikor Márk beteg volt. Egyszerűen akkor nem tudtam aludni ahogyan most sem. Nem tudok aludni, de alvás nélkül magamat is a halálba hajszolom.
- Gyerek, menjünk! - kiáltott fel Körte.
Megráztam a fejem és mentem volna ki mikor megláttam egy össze gyűrt papírt az asztalán.
Lassan oda sétáltam és kinyitottam. Inkább eltettem a táskámba és az ajtóhoz léptem. Vissza fordulva a számba haraptam.
Lemenve nem néztem senkire. Egyenesen Körte autójához mentem és beszálltam. Miután Körte is követte a példám indulhattunk.
- Minden rendben? - kérdezte Körte mire megvontam a vállam.
Nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy lenne valaminek értelme. Kemálhoz érve kiszálltunk. A többiek már ott voltak. Mosolyt erőltetve az arcomra beléptem hozzájuk.
- Beki! - kiáltották és megöleltek.
Nyugodtan kifújtam a levegőmet és körbe néztem. Elmosolyodtam, de most igazán. A többiek önfeledt nevettek. Nem akartam elrontani a jó kedvüket. Felkeltem.
Az ajtón kisétálva össze húztam a pulcsim. A falnak támaszkodva néztem a csillagos eget.
- Minden rendben, Beka? - kérdezte mögöttem.
A kezemet tördelve fordítottam felé a tekintetem. Nem volt kedvem üvöltözni.
- Persze! - vontam meg a vállam. - Veled minden rendben, Tomi? - kérdeztem vissza.
Tomi elmosolyodott és ő is megvonta a vállát. Közelebb jött és átkarolta a vállam. Lehunytam a szemem és kifújtam a levegőt. Ketten néztük a csillagokat. Nem akartam kint lenni, de titkon abban reménykedtem, hogy megláttom Márk csillagát.
Mikor már otthon ültem az erkélyem kő korlátján elővettem a papírokat amiket Márktól szedtem.
Tudom, mindig mondtad, hogy ne adjam fel, hogy küzdjek, de egyszerűen nem ment.
Már amikor az elején voltam akkor tudtam, hogy nem tudom ezt végig csinálni. Nem voltam elég erős ahoz, hogy megtudjam csinálni. Képtelen voltam a szemedbe mondani.
Féltem. Bevallom féltem. Az elején egyenesen rettegtem, hogy mi lesz velem a végén. Ezután már csak amitt aggódtam, hogy mi lesz veled?
Ezért most az kérem, hogy találj majd valakit aki mellett megint boldog lehetsz és többet mosolyogsz. Imádtam amikor megtudtalak nevetetni, mert ekkor láthattam mosolyod is.
Remélem tudod, hogy szeretlek és remélem azt is tudod, hogy a legjobb emlékeim neked köszönhetem. Bárcsak megadhattam volna neked azt amit valójában megérdemeltél.
Szeretlek, Márk
Az égre tekintettem és mosolyogva töröltem le a könnyeim.
- Ne aggódj, Márk! Megtaláltam az igazit! - suttogtam.
Szeretlek, szeretlek ezer éven át......
____________________________________
587 szavas!
(ez egy rövid rész lett inkább)
Remélem tetszik!
Janka
