"Sweet Dreams Are Made of this.."(Countryhumans)

5. Fejezet: Hallucinációk

******Október közepe*******

-Szia Belgium.-köszönt neki Német az utcán.

-Szia Deutschland!-ölelte meg.-Hogy vagy?-kérdezte vidáman.

-Egészen jól. Két napja nem volt se rémálmom se hallucinációm! Amúgy te hogy vagy?

-Wow új rekord.-kuncogott.-Én is jól vagyok, köszi.

-Amúgy idén ki is szervezi a halloweeni partit? Mert szeptemberben még úgy volt, hogy Görög fogja rendezni. Azóta elég sok mindent hallottam.

-Egyiptom fogja, mert Görögnek nincs pénze.

-Így is tartozik nekem valami 300 Euróval! Jézusom, csak ne valami istennek kelljen beöltözni..-erre felnevetett Belgium.

-Nyugi, nem. Hanem valamelyik elődödnek kell beöltözni.

-Remek!-morogta.-Melyik rosszat válasszam?! Vagy inkább el se megyek...

-Naaa gyeree!

-Mondj egy jó indokot arra, hogy miért lenne érdemes elmennem.

-Ott lesz Russland és hátha kibékültök.

-A lószart fogunk!

-Akkor azért gyere el, mert jó buli lesz és ott leszek a közeledben, ha előjönnének a problémáid.

-Még meggondolom..

-Rendben!-bementek egy elhagyatottabb utcarészre. 

Beszélgettek mindenféle dologról és Német felnézett. Levette a szemüvegét és megtörölte a szemét, mert Reich-ot látja az utca végén.

-Belgium...-Reich felé lépett egyet. De még így is volt köztük 16 méter. 

-Hm?

-Te is látod azt akit én...?-kérdezte félve. Továbbra is előre nézett. Túlságosan is valós számára Reich alakja, ezért kérdezte meg őt erről.

-Mit vagy kit kéne látnom?-nézett körbe.

-Akkor hallucinálok...-egyre gyorsabban vette a levegőt.

-Megint?

-Megint.

-Nem menekülhetsz az elől aki tényleg vagy, meine kleine Engel. (kis angyalom)-hallotta a hangját. Belgium karjába kapaszkodott.

-Belgium... Kérlek menjünk innen... Már hallom a hangját is...-mondta ezeket a mondatokat Német félve. A szemében megjelent egy két könnycsepp. Belgiummal sietős léptekkel hagyták el azt a szakaszt és Német visszanézett utoljára. Már nem látta őt. Mély levegőket vett és lenyugodott.

-Tessék.-mondta és a kezébe nyomott egy gyógyszeres dobozt.

-Ez mi?

-A hallucinációkra. Már múlt héten is oda akartam adni, csak mindig elfejettem.

-Oh, köszi! Örülök, hogy van egy hozzád hasonló unokabátyám.-mondta hálásan és elrakta a kabátja zsebébe.

-Ugyan már. Deee....

-Jó-jó jövök.-adta meg magát a lány.-Akkor viszont megyek, mert meg kell csináltatnom a ruhámat.

-Oké, szia!

-Szia!-köszönt el és Német elindult Olasz és Francia közös divatüzletébe. 

Érezte, hogy valaki figyeli, de különösebben nem érdekelte. Van annál jobb dolga is. Belépett Olasz üzletébe.

-Ciao Germania!-köszönt neki boldogan Olasz.

-Szia. Kérhetek egy ruhát?

-Halloweeni bulira lesz igaz?

-Eltaláltad.

-Akkor gyere! Közben mondd, hogy mire gondolsz.-Német követte őt.

-Inkább mutatom, ha meg van neked még az a kép ahol szüleink egymás mellett állnak és mi is rajta vagyunk.

-Persze, hogy meg van! Gondolom csak sima feketében akarod békegalambbal díszítve. 

-Tudsz te mindent.-mondta kuncogva.

-De ugye Lengyelt békén fogjátok hagyni Orosszal?-Német egy szem forgatással díjazta ezt a "poént".

-Haha, nagyon vicces és kreatív.-mondta unottan Német. Elege van már az ilyen viccekből.

-Amúgy miért pont Reich?

-Nem tudtam melyik rosszat válasszam és végül arra a szörnyre esett a választásom.

-Értem.-mondta miközben lemérte Német méreteit.-Jövő hétre kész leszek!

-Rendben és nagyon köszönöm! Mivel tartozom?

-Semmivel, mert így is tartozok neked 50 Euróval. A ruhával ezt el tudjuk intézni?

-Aha.-Elköszöntek egymástól és Német elindult haza. Egy kósza gondolat jutott az eszébe, miszerint ha látná az apja akkor biztos büszkeség töltené el. Ettől már a hideg is kirázta a lányt és gyorsan el is hessegette azt a gondolatot. Helyette inkább azon kezdett el gondolkodni, hogy Orosz miért nyomozott utána. 

-Kell lennie egy valódi oknak.-suttogta.

-Tessék Germany?-kérdezte Amerika.

-Oh, szia. Bocsi nem vettelek észre Amerika.-ébredt fel gondolataiból a lány.

-Semmi baj, csak azt hittem, hogy nekem mondasz valamit.

-Ja nem, csak szimplán gondolkodtam.

-Min?

-Csak a szokásos munkáimon.-hazudta Német.

-Értem. Jössz a buliba vagy dolgozni fogsz?

-Jövök. De én megyek van még néhány dolgom amit el kell intéznem.-mondta és elindult Német.

-Várj! Olyan kialvatlannak tűnsz...-a lány megállt és felé fordult. 

-Csak a munka tudod.-próbált minél előbb elszabadulni. Ezzel nem is hazudott akkorát, hiszen valaki mindig ad neki valamiféle munkát. De most leginkább haza akart érni, mert érezte, hogy aki figyeli az egyre közelebb kerül hozzá. Pedig az utcán csak ők ketten álltak. 

-Értem értem.-mondta Amerika és elköszöntek egymástól. Deutsch vett egy mély levegőt és örült, hogy nem kell tovább beszélgetnie. Sarkon fordult és végre hazaért. Bement a konyhába eltette a gyógyszeres dobozt. Ránézett a hűtőre amin egy cetli lógott. Odalépett és elolvasta, hogy mi szerepel rajta.

"Szia, elmentem Ausztriával és az északiakkal túrázni és magammal vittem Rexet. Majd valamikor jövök.
-Svájc"

Megnyugodott Német, hiszen az az egyik legrosszabb rémálma, hogy a rokonai csak úgy elhagyják, netán rosszabb esetben meghalnak. Felment a fürdőbe és lemosta a sminkjét és a tükörbe nézett. Konstatálta, hogy sok év után is ugyanolyan jól látszik a választó vonala. Igaz halványult, de akkor is nagyon erősen látszik az arca közepén húzódó világosbarna csík. Sóhajtott és sokadszorra is elfogadta, hogy ez már örökre ott marad, feltűnően. Inkább nem vizsgálta magát tovább a lány, ezért vett egy forró zuhanyt. Zuhany után a tükör elé állt, hogy arcápolóval bekenje az arcát. A tükörbe nézett és maga mögött az apját látta. Meredten nézett a tükörbe és lassan megfordult. Nem állt mögötte senki, visszanézett a tükörbe és onnan is eltűnt.

-Hagyj már békén!-ordította.-Hova is raktam a bogyókat?-tette fel magának a kérdést. Bement a szobájába és felöltözött. Nem érezte magát biztonságban egyedül. Kiment a konyhába és megkereste a dobozt. Bevett egy darabot Belgium gyógyszeréből. Eltűnt az az érzése, hogy valaki figyeli, de ettől még azért nem nyugodott le teljesen. Úgy döntött, hogy elvonja a figyelmét a munkával, így legalább nem lesz ideje idiótaságokon gondolkodnia.