"Sweet Dreams Are Made of this.."(Countryhumans)

13.Fejezet: Egy töredék Németország múltjából

-Majd jövök. De ha még egyszer kiengeded őket, akkor többet kapsz mint egy atyai pofon.-mondta fenyegetően. 

-Rendben..-mondta. Szégyellte magát a tette miatt Németország? Egyáltalán nem, tudatosult benne, hogy apja nem az a szent lélek akinek hitte még tegnap előtt. Bármennyire is nem kedvelte ezt benne, de a ténnyel, hogy az apja és apaként még mindig szereti, nem tudod mit kezdeni. Akkor még nagyon erősen reménykedett benne, hogy tényleg rosszat csinált és apja tényleg jó és csak a háború miatt vált ilyenné. Ezekkel nyugtatja magát mindig. De azt is belátta, hogy nem tud jelen pillanatban semmit sem és ez aggasztotta. A kis Németország érezte, hogy valami közeledik. Valami ami megváltoztatja az életét. Vagy csak a bezártság miatt kezdett el ilyeneken gondolkodni. Kimászott a bunkerből és kinézett az ablakon. Nézte a hó hullását.  Legszívesebben kiment volna, de egyedül játszani a hóban olyan unalmas. Hirtelen néhány alak körvonalát pillantotta meg a fák között.  Visszament a bunkerbe és becsukta. Nem tudta eldönteni, hogy kik lehetnek azok, de félt. Ha, apja vagy bármelyik szövetségese az akkor nincs baj. Akkor csak ő nem tudta kivenni az alakjukat a hóesés miatt. Bezárkózott a szobájába. Bár a kulcs nem volt nála és azt se tudta, hogy hol lehet, de a tőle telhető legjobbat kihozta. Ami abban merült ki, hogy becsukta az ajtót és elé tolt egy dobozt. 

-Germania!-hallotta Olasz hangját és megnyugodott. Kiment.

-Szia.

-Ciao! Apád küldött, hogy vigyázzak rád.

-Oké.-kimentek a konyhába és Német felült a pultra és figyelte, ahogy Olasz főz. Közben beszélgettek és Német itt kezdte kamatoztatni azt, hogy apja megtanította neki, hogy hogyan szedjen ki infókat más országokból. Sajnos megtudta, hogy nagyon rosszul állnak. 

-Nyugi, minden rendben lesz.-nyugtatta Németet. Aki megpróbálta elrejteni, hogy fél. 

-Oké..

Este volt és Német majdnem elaludt. Érezte, hogy valaki leül az ágya szélére és simogatja. Apja volt az. Valami rossz előérzés kerítette hatalmába lányt, mintha ez lenne az utolsó közös perceik. Még valami olyasmit hallott tőle, hogy "egy nap tiéd lesz a világ" de ezt már nem tudta feldolgozni, hiszen az álom hamarabb jött a szemére.

*********Másnap*********

A nap első fele békésen telt. Német továbbra is érezte, hogy ma valami rossz fog történni. Éppen az apja irodája felé ment, mikor egy lövés hangot hallott onnan. Odafutott a hang helyszínére és félve nyitotta ki. Reich a székében ült, vérző fejjel. Német a földre rogyott.

-Ne..-hirtelen Olasz eltakarta a szemeit.

-Mit csináljunk?-kérdezte Olasz Japánt.

-Eltemetjük. Utána.. Meglátjuk.-mondta határozottan.

-És vele mi lesz?

-Nem engedhetjük, hogy USSR és társai rátaláljanak.-közben kisétáltak. A kislány rájuk nézett és Olasz egy szó nélkül adott neki zsepit. A lány kifújta az orrát. Ekkor még nem gondolt arra, hogy a neheze csak most fog jönni.

*********Hetek múlva*********

Kis Németország fent volt és várta, hogy Olasz vagy Japán megérkezzen. Egyedül volt már napok óta. Kint észrevett néhány alakot, de egyik se volt számára ismerős. Gyorsan lement a bunkerbe és várta, hogy mi fog történni. Odasimult egy csőhöz és mindent tökéletesen hallott.  Hallotta, ahogy a fenti ház ajtaja kinyílik és néhányan belépnek.

-Keressétek, tuti, hogy itt van! Nem találhatja meg őt USSR!-nem ismerte a hang tulajdonosát. A félelem kezdte hatalmába keríteni. Sok léptett hallott, ahogy feldöntenek dolgokat. Valaki nagyon közel került. A lány szíve már a torkában dobogott. Pát perc múlva eltűnt az illető. A lány nem hezitált elkezdett összepakolni. El kell tűnnie innen. A szekrényéből elővett egy terepszínű táskát és belepakolt mindenféle ruhát és a kedvenc plüssét. A hátára vette és bement apja szobájába. Kinyitotta a szekrényt és kivett onnan egy kabátot. "Jó lesz takarónak..." gondolta ezt Német. Leszedte róla a karszalagot. Nehezen betette a zsákjába. Már csak étel, víz, sátor és egy térkép kell neki. Abban a szekrényben elkezdett kutakodni és megtalálta sátrat egy pisztolyt társaságában. "Valahogyan meg kell védenem magam." gondolt erre és elrakta a pisztolyt. Belépett az irodába és még lehetett érezni a vér szagát. A lány amilyen gyorsan csak tudta, kivette az egyik fiókból a térképet és azonnal kiment. A konyhában ami konzervet talált azt elrakta és három palack vizet is elrakott. Felöltözött téli ruhába és várta, hogy elmenjenek innen.