"Sweet Dreams Are Made of this.."(Countryhumans)

Bad Ending

Német felkelt és a gondolatai egészen halkak voltak. Felöltözött és kiment Svájchoz, aki egy könyvet olvasott.

-Jó reggelt.

-Szia Deutsch.-letette a könyvet és beleivott a kávéjába.-Hogy aludtál?

-Egészen jól, te?

-Én is. Bár a tény, hogy Reich él és ráadásul Belgium a szövetségese nem nyugtat meg.

-Megoldjuk közösen.

-Pontosan.

-Kimegyek picit sétálni. Nyugi Oroszhoz vagy EU-hoz megyek.

-Oké, de kérlek vigyázz magadra.

-Rendben!-mondta és felvette a téli kabátját és kiment.

Elővette a sálját, a nyaka köré tekerte. Elindult EU-hoz. Jobbnak látta, hogy ha elmondd neki mindent. Franciával találkozott, aki köszönés helyett olyan erővel lökte fel Németet, hogy hátra esett. Német felállt a hóból, leporolta magát és Francia után nézett, aki nevetve haladt tovább. Német viszonzásképp egy hógolyóval találta el Francia fejét. Francia megfordult és ránézett Németre. Szíve szerint provokálta volna még, de ismerve a tényt, hogy Amerikának is neki ment, hagyta ezt az ötletét és elment. Német idegesen kifújta a levegőt. 

-Elegem van.-suttogta. Amerika jött vele szembe, és még a napszemüvege se tudta elrejteni a lila foltot.

-Germany, kész vannak a papírjaim?!

-Nincsenek.-válaszolta flegmán.

-Csináld meg őket!-parancsolt rá. Bár Amerika sokkal magasabb volt, mint Német, de erősebb nem volt. 

-Figyelj pici szívem.-kezdte ezt Német unott, de lenéző hangnemben.- Majd megcsinálom amikor lesz rá időm.-Német levette a szemüvegét és megtörölte, mert bepárásodott. Mielőtt visszatehette volna a szemüvegét, Amerika hirtelen behúzott neki, amitől elfeküdt a hóban.

-Ma estig megcsinálod!-tornyosult fülé Amerika.

-Anyád hogy van?!-kérdezte idegesen.

-Jól.-válaszolta és ott hagyta Németet. 

Nehezen felállt Német és alig bírta kinyitni a bal szemét. Sarkon fordult és elindult az erdőbe. 

-Majd megmutatom én nektek, hogy mire vagyok képes!-mondta ezt egy nagyobb hangerővel és belerúgott az előtte lévő hókupacba. "Miért nem hallgattam apára? Igaza volt abban, hogy itt nem tisztelnek..." megtörölte a szemét. Beljebb ment az erdőbe és azon kattogott az agya összes fogaskereke, hogy elsőnek talán Belgiumhoz kellett volna mennie vagy egyáltalán mire számítson ha leér. "Még van lehetőségem visszafordulni és erre úgy tekinteni, mint egy idióta kirohanásra... De nincs kedvem Amerikával foglalkozni. Meg amúgy is, unom már, hogy folyton megaláznak."Német elhatározta magát és rendíthetetlenül haladt a bunker felé. Megállt a ház ajtaja előtt és vett egy mély levegőt. Kinyitotta az ajtót és bement. Nehezen felnyitotta a bunker lejáratát és lement. Elindult az iroda felé. 

-Apa itt vagy..?-kérdezte Német. A hangja nem tükrözte azt a magabiztosságot, amit el akart érni és a hangja is halkabb volt. Kinyitódott az iroda ajtaja és kilépett rajta Reich. Német felfedezte Reich arcán a döbbenetet. Furcsa volt számára, hiszen a legutóbbi találkozásukkor nagyon érzelmet nem tudott leolvasni az arcáról. 

-Ki vert meg?-a hangja egészen más volt. Német nem érezte benne azt a manipulatív pszichopatát, mint amilyennek mutatta magát. Helyette kedvességet és aggodalmat hallott. Reich őszintén nem számított arra, hogy lánya összeverve fog lejönni hozzá. Tovább vizsgálta az arcát és észrevette a múltkori verekedés nyomait.