"Sweet Dreams Are Made of this.."(Countryhumans)

9.Fejezet: És most?

Hirtelen valaki elkapta Németet a levegőben és kinyitotta a szemeit. Csodájára Lengyel volt az.

-Mi van...?-ennyit tudott hirtelen kinyögni a lány. Nem számított rá, hogy Lengyel megmenti.

-Szia, figyelj nem vagyok erős ezért leejtelek Magyar vagy Orosz kezébe.-mondta és látszott rajta, hogy tényleg alig bírja el.

-Oké.-Lengyel leejtette a lányt és Orosz elkapta.

-Ki volt az?-kérdezte egyből Magyar.

-Valaki.

-Mondd már meg, kérlek!

-Magyar, Német nem tudja vagy nem akarja elmondani.-szólt rá Belgium a háttérből.

-Russland letennél?-nézett rá Német.

-Ja, persze!-ekkor jutott eszébe, hogy talán túl sokáig tartja Németet. Elvarázsolta őt Német pihe könnyűsége. Letette és Német elindult.

-Hová mész?-ordította utána Magyar.

-Valahova!-szólt vissza a lány. Orosz utána futott.

-Ő volt az?-kérdezte Orosz.

-Ja.-mondta hidegen a lány.

-Most mi lesz?

-Szólok EU-nak arról, hogy mi történt. Utána... Lesz ami lesz.-mondta sóhajtva. 

-Remélem te is tudod, hogy ez egy veszélyes játék.

-Tudom, nyugi. Szerintem én fogom megszívni.-ezt teljes higgadtsággal mondta a lány. Már megszokta, hogy vannak dolgok amikből ő csak vesztesen kerülhet ki.

-Ha ezt tudod, mégis, hogy a faszomba lehetsz ilyen nyugodt?! Másik remek kérdésem, miért szívnád meg?

-A kérdéseidre a válasz fegyvert fogtam rá és elméleti síkon nem szabadna magamnál fegyvert tartanom.-vakarta a lány a tarkóját és még itt nem is említette, hogy van még egy pisztolya a padlásán.

-Te megszegtél egy szabályt. Azta..-hitetlenkedett Orosz. Német forgatta a szemeit.

-Egyáltalán miért jössz velem?-tette fel a kérdést. Válaszul Orosz megrándította a vállát amiből a lány megértette, hogy nincs jobb dolga Orosznak. Beléptek a palotába és Német egyenesen EU irodájába ment. 

-Szia Germany. Látom elég sok minden történt veled.

-Szia.

-Mi történt?

-Francia történt.

-Hallgatlak.

-Elhívott a rég elhagyatott Nations Hotel-be, ahol hááát.... Annyira felidegesített, hogy majdnem megöltem.-elővette a zsebéből a fegyvert és EU asztalára rakta.-Cserébe lelökött a tizedikről.

-Germany, tudod jól, hogy a fegyvertartás számodra meg van tiltva.-mondta ezt halál nyugodtan és egy olyan hangnemben amitől Németnek még a hátán is felállt a szőr. 

-Tudom.

-És jól hallottam, hogy majdnem megölted?

-Igen, de időben visszafogtam magam.-védte magát ezzel.

-Most szerencséd van. Nem foglak szétválasztani, mert mint említetted Francia miatt vesztetted el az önkontrollt.

-Köszönöm.

-De ha még egyszer meghallom, hogy ilyen történik, akkor nem leszek ilyen elnéző.

-Értettem.

-A fegyvert Amerika adta?

-Igen.

-Akkor tartsd meg.-a kezébe nyomta.

-Miért is...?-nézett rá furán EU-ra.

-Amerika tulajdona és biztos okkal adta.

-USSR miatt.

-Menj.-Német kiment és megölelte Oroszt.

-Mi az?-kérdezte.

-Nem választ szét.-közben elindultak ki.

-Akkor iszunk!-mondta lelkesen Orosz. 

-Szerinted jó ötlet átkutatni azt a helyet ahol laktam?-kérdezte hirtelen a lány.

-Uhm... Erre nehéz válaszolni. De miért tervezed?

-Csak szimplán a rémálmok és hallucinációk miatt.

-Háát... Szerintem annyira nem jó ötlet. De ha ez segít benne, hogy legyőzd a bajaidat akkor hajrá vagy mi.

-Igazából csak reménykedem benne. Már kezdem baromira unni ezt az egészet.

-Én nem szólok róla senkinek. 

-Tudom és köszönöm.-mosolygott rá. Elköszöntek egymástól és Német hazament. Mai napig csodálja azt Oroszban, hogy mennyire jól viseli a hideget. 

Bement a szobájába és megcsinálta a munkáit. Kinézett az ablakon és este volt már.

-Pihenned kéne meine kleine Engel.-hallotta a Reich hangját a háta mögül. Lassan megfordult Német és nem látta őt. A fiókjából elővette a gyógyszeres dobozt. Megnézte, hogy hátha van benne bogyó, de sajnos nem volt. Kidobta az üres dobozt és bement a fürdőbe. Megmosta az arcát.

-Nyugi Deutschland, nyugi... Holnap megnézed azt a helyet és... Hátha jobb lesz...-mondogatta ezt magának. Bement Svájc hozzá és Német olyan erővel rúgta tökön, hogy ott esett össze szegény Svájc.

-Miért...?-olyan halkan kérdezte ezt, hogy akár tátogásnak is elmehetett volna.

-Bocsánat!-Német felsegítette.-Azt hittem, hogy az a szörny vagy...

-Német, szeretlek. De közte és köztem elég sok különbség van! Már csak magasságunkból is kiindulva.

-Tudom... Jól vagy azért?

-Még élek, szóval ja.-Német picit kuncogott. Bement a szobájába és kinézett az ablakon. "Ideje megnézni holnap, hogy mit rejt a régi otthonom..." határozta el ezt magában Német.

Sziasztok! Elnézést kérek ezért a híg fos állagú részért, ígérem a következő jobb lesz. Eddig mi a véleményetek erről a fanficről, nagyon szörnyű vagy elfogadható?