"Sweet Dreams Are Made of this.."(Countryhumans)

8. Fejezet: Szóval így állunk

Német éppen Franciához tartott. Nagyon nem volt kedve segíteni, de nem akarta, hogy folyamatosan csesztesse őt. Valószínű, hogy Anglia ügyében kért Francia segítséget. Belenyúlt a kabátja belső zsebébe és nyugodtan fújta ki a levegőt, mert a pisztolya tényleg nála van. Félt attól, hogy Francia rátámad. "Miért tenné?" tette fel magának a kérdést. Próbálta saját magát meggyőzni arról, hogy Francia nem fogja megtenni, de valahogyan mindig arra a következtetésre jutott, hogy Francia teljesen paranoiás lett és ez a pánik már nem fogja őt megakadályozni őt abban, hogy megölje Németet. Meg amúgy is, furának tartja Német, hogy egy olyan helyen találkoznak ami el van dugva pluszba oda bárki bemehet. Belépett az épületbe és Francia mosolyogva fogadta. Valami furcsa volt a mosolyában és ruházatában. A jól megszokott élénk színek helyett, sötét színek vannak rajta.

-Szia.

-Szia Német. Köszönöm, hogy jöttél.-közölte ezt hidegen. 

-Igazán nincs mit. Köszönd Amerikának, hogy nem adott semmit se.-érezte a lány, hogy Francia körül valami tényleg nem stimmel.

-Akkor gyere.-mondta és felmentek a legfelső emeleti szobába ahol van egy erkély. Német kezdett ideges lenni, mert Francia most zárta be az ajtót. Francia ebből nem vett észre, hiszen Német megtanulta az érzelmeit leplezni. Ennek az egy apai tanítást vette talán a legtöbb hasznát az életében, titokban ezért hálás volt.

-Szóval akkor, pontosan miben is kéne segítenem? Mert oké, hogy papírok, de pontosan milyen papírok.

-Hogy vannak a hallucinációid?-tette fel a kérdést Francia. Német nem lepődött meg. Érezte, hogy fel lesz téve neki ez a kérdés előbb vagy utóbb.

-Egészen jól meg vagyok velük.

-Látom nem lepődtél meg.

-Frankreich, kérlek mondd el miért félsz tőlem! Hallottam szinte mindent amit EU-val beszéltél.

-Pont te kérdezed, amikor neked kéne ezt a legjobban tudnod?-Francia szemei sötétebbek lettek.

-Az isten szerelmére!-csattant fel.-Ennyi év után sem bízol bennem?!

-Bíztam benned, míg el nem kezdtél furcsán viselkedni!

-Francia, azért azzal nem dicsekednék, hogy azt a szörnyet behallócinálom! Meg amúgy is, az költői kérdés volt.

-És akkor a naplódban miért hivatkoztál rá úgy, mint "apa"? Mielőtt kérdezed, a dátum két hónappal ezelőtti.-ez tényleg meglepte Németet, hiszen Orosz nem vitte el a naplóját és nem is tépett ki belőle lapot.

Erre nem tudott mit reagálni Német. Mielőtt beállt volna a kínos csönd Francia megszólalt.

-Mi az a cica elvitte a nyelved?-kérdezte tőle Francia egy idegesítő hangnemben, amit egy hasonlóan irritáló mosoly követett.

-Kitől kaptad meg?!-elindult felé Német, de egy ponton megállt. A szemén pontosan látszódott a harag. A szeme fehér része vörös lett és az ezüstös szemszíne sárga. 

-Annyit mondok, hogy nem Russia. Hanem valaki sokkal másabbtól kaptam meg.

-Kitől?!-ismételte meg a kérdést, erőteljesebb hangerővel. A szeme már elkezdett világítani, ezt a hatást a szemüvegje még inkább fokozta. Ilyen haragosnak rég látta Francia Németet és pontosan tudta jól, hogy ezzel kihozhatja Németből a legrosszabb formáját. Ha bármit tesz így ellene Német, akkor EU-nál simán beköpheti Francia őt. Ezzel elintézné azt, hogy Németet ismét szétválassza EU.

-Nem mondom meg.-mondta továbbra is idegesítő hangnemben Francia. Német hirtelen elővette a pisztolyát. Francia szemei előtt lejátszódott az a pillanat, amikor ő felnőtt nőként az apja ágya alól nézte végig azt, hogy Reich az apjára tartja a fegyverét és vállon és lábon lövi majd leüti és elviszi. Mai napig emlékszik arra az eszelős, őrült és vérre szomjazó tekintettre. Németnek is pontosan ugyanaz a tekintete van most, mint Reichnek volt. Csak azzal a különbséggel, hogy Német szeme vöröses-sárgás. Ez a nézés Franciában félelem helyett, dühöt és ölni akarást váltott ki. Ha lenne most Franciánál fegyver már rég lelőtte volna. Mindezt természetesen beállította volna öngyilkosságnak.

-Nyögd ki!-leadott egy figyelmeztető lövést. A plafon vakolatából némi por és vakolat lejött és közéjük esett. 

-Úgy se mered!-ebben igaza volt Franciának. Közben elsétált, így Német az erkélyre szorult ki.

-Alku. Elmondod, hogy ki az és én cserébe elintézem, hogy EU gond nélkül engedje ki Angliát. Áll az alku?-kérdezte, miközben továbbra is Franciára szegezte a fegyverét. Tudta jól Német, hogy ez az ellenkezőjét fogja kiváltani, de akkor már rég nem érdekelte őt, hogy mi fog történni. "Öld meg! Nem fog hiányozni senkinek sem, ez a kis csitri. Tudom, hogy meg akarod tenni! Ezt be lehet állítani egy öngyilkosságnak is." Német fejében hallotta ezeket a mondatokat, ahogy Reich mondja ezeket egy manipulatív hangon. Erősebben rászorított a fegyver markolatára. Francia szívére célzott.

-Ismerem a fajtádat! Alkut vagy ígéretet kötsz és az első lehetőségnél megszeged!-mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, Német realizálta tettét megijedt magától. Azzal nyugtatta magát, hogy még időben realizálta, hogy nem jó amit tesz. Vett egy mély levegőt.

-Én nem vagyok olyan. Látod? -eltette a pisztolyát.-Ha olyan lennék már rég vállon lőttelek volna.-tért vissza Német szokott hidegsége. A szeme is visszaváltozott az eredeti állapotára.

-Ha nem lennél olyan mint Reich, nem vetted volna elő és nem is adtál volna le egy figyelmeztető lövést. 

-Elvesztettem az önuralmamat Francia! De ezt te pontosan tudod jól, hogy mérgesen milyen vagyok.

-Csak így akarod leplezni, a vérszomjadat te nazi fattyú! Ismerlek!-fröcsögte.

-Szóval így állunk...-közelebb lépett hozzá Francia.

-És most dögölj meg, te kurva!-üvöltötte Francia és Németet kilökte az erkélyről. Német becsukta a szemét. Várta, hogy mikor ér földet.