"Sweet Dreams Are Made of this.."(Countryhumans)

11. Fejezet: Miért?

Az apjával állt szembe. Erőt vett magán Német. Érezte, hogy most kivételesen nem hallucinál.

-Neked amúgy nem halottnak kéne lenned?!-csattant fel Német. Nem hitt a saját szemeinek. Megcsípte saját magát, de sajnos Reich igenis előtte áll. 

-Szia.-köszönt nyugodtan, mintha ez az egész teljesen normális lenne, ami most történik.- El is felejtetted azt amit tanítottam neked? Először köszönünk és utána kérdezgetünk. Nem is örülsz, hogy látod az apádat?-kérdezte tetettet szomorúsággal. Pedig pontosan tudja jól, hogy a lánya egyáltalán nem örül neki, sőt a pokolba kívánja.

-Nem! Meg amúgy is, neked halottnak kéne lenned!-erre Reich felnevetett. 

-De igenis élek, mint ahogy láthatod.

-Miért és hogy?!

-Szerinted miért nem találták meg Lengyel holtestét a kinti tömegsírban?

-Szóval azt mondod, hogy rákényszerítetted arra, hogy lelője magát, miközben úgy néz ki, mint te.

-Tudsz te mindent, meine kleine Engel.-közelebb lépett Némethez.

-Figyelj, bármit is tervezel én nem szállok be az ötleteidbe. Sőt! Van egy nagyon jó ajánlatom.-elkezdett mosolyogni, ami inkább vicsorgásra hasonlított.- Itt maradsz nem csinálsz semmit és cserébe nem szólok rólad EU-nak és még meg is látogatlak.-ajánlotta ezt Német, de mélyen legbelül tudja, hogy ezt apja úgy se fogja elfogadni.

-Ha szólsz is neki akkor se fog neked hinni. Szinte mindenki úgy tudja, hogy halott vagyok és ahogy tudom, neked vannak hallucinációid.-ettől Német szemei tágra nyíltak.

-Honnan?!

-Ismétlem szinte mindenki úgy tudja, hogy halott vagyok. Na de, biztos nem akarod visszaszerezni a régi hatalmunkat? Nem akarsz mindenkin bosszút állni, akik dolgoztatnak téged?-ezen egy pillanatra elgondolkozott Német, de rájött, hogy ezzel még többet veszíthet.

-Nem.-mondta határozottan és hátranyúlt. A kezével kitapogatott egy kést. Megfogta és maga elé rakta.

-Komolyan? Egy levélnyitó késsel akarsz bántani?-mondta visszafojtott nevetéssel. Ezt az egyet még a saját lányából se nézte ki, hogy ilyen egyszerű dologgal akar benne kárt tenni. 

-Aha.-Reich kezébe szúrta, aki fájdalmasan felüvöltött. Ezzel időt nyert magának Német és gyorsan kinyitotta az ajtót, kirohant és apja utána rohant. Valahogyan erre teljesen máshogy emlékszik. Régen játékból futott előle, most meg az életéért. A cél végül is ugyanaz. Ne kapja el. Német arrébb ugrott, mert rálőtt. A kabátja kar része felfogta a lövedéket. Ami nem más volt mint egy altatós tű. A lány gyorsan kimászott és kifutott. Visszanézett és az apja nézett vissza rá. Volt köztük 10 méter, de Német érezte, hogy nem fog utána rohanni.

-Úgy se menekülhetsz a sorsod elől!-ordította neki.

-Dehogynem! Csak figyelj!-üvöltötte vissza a lány és elkezdett futni. Tudta jól, hogy nem fogja követni, de arról a helyről minél előbb el akart tűnni. Kivette a kabátjából a tűt és eldobta a hóba. Mikor már látta a házak körvonalait elkezdett sétálni. Azon gondolkodott, hogy mitévő legyen, hiszen elég nagy baj, hogy él Reich és ráadásul feltehetőleg van egy szövetségese is. Aztán arra a következtetésre jutott, hogy elsőnek megtalálja a szövetségest. Franciát kizárta. "Előbb halna meg Frankreich, minthogy segítsen neki. Russlandot meg pont, hogy nem kérné fel szövetségesként. A rokonaim közül mindenki elégedett az életével. Bár ott van Ungarn... Nem, még ő sem állna be hozzá, tekintve arra, hogy két háborúból kétszer jött ki vesztesen." miközben sétált haza, hirtelen megállt."Scheiße! Olasz és Japán! Gyorsabbnak kell lennem, mint annak a szörnynek." Sietős léptekkel ment elsőnek Olaszhoz. Bekopogott a házába.