Offspring-Larry Stylinson ff.

1. rész

Harry szemszöge

Ma is összetörve ébredtem a kényelmetlen ketrec rácsos padlóján. Egy úgynevezett árusító körúton vettem részt, persze nem önszántamból. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy van egy tipikus brit kétemeletes piros busz. A belsejében viszont nem székek vannak, hanem emberre méretezett ketrecek sorakoznak egymásra pakolva. Minden egyes ketrecben (mily meglepő) egy ember van. Nemtől és kortól függetlenül, vegyesen. Minden ketrecen egy kis tábla hirdeti lakója legfőbb tulajdonságait. Mindenki kívülről tudja a sajátját és az őt körülvevő ketrecek lakóinak adatait. Itt van például az enyém.
Név: Harry Styles
Kor: 19 éves
Jellem: makacs, szeretetéhes, érdeklődő, nagy tudásszomjú, kíváncsi
Külső: magasság: 183cm
             testalkat: sovány, nyúlánk
             haj: göndör, sötétbarna
            szem: smaragdzöld, hosszú szempillákkal
           tartás: kis igényű
Készségek: főzés, háztartási munkák, beszéd, olvasás, számolás
Egyéb: díjnyertes szülők, anyakönyvezés az ükszülőkig
visszamenőleg, brit-francia keverék, a szülőktől kiskorában történt az elválasztás.
Ez volt az én táblácskámon. Minden szó igaz volt róla, kivéve a szeretetéhes jellemzést. Itt senki nem lehet szeretetéhes. Nem tudjuk, mit jelent a szeretet, vagy bármi ehhez hasonló érzelem. Például a kedvesség, vagy a törődés. Soha nem beszélhetünk senkivel. A szavakat gyerekeknek készült könyvekből sajátítjuk el. Ennek egy oka van: a beszédképes embert drágábban adhatják el. És, hogy kik is vásárolnak meg minket? Mi csak úgy hívjuk őket, az utódok. Több mint 300 éve érkeztek a földre, alig pár százan. Az emberiség 95%-át kiirtották. Magasabb rendűek mint mi. Fejlettebbek, okosabbak, vérszomjasabbak voltak. Kinézetre hasonlatosak az emberekhez. Humanoid formájúak, de bőrüket repedések szövik át. Szemeik ijesztő fényben égnek, viszont ha hangulatuk megváltozik, éj feketébe váltanak. Vagy nem. Lehet teljesen mások. Mindez csak szóbeszéd, amit azoktól hallani, akiket visszahoztak. Egy mondással tudnám ezt a jelenséget jellemezni; oppositus contra me tergo lupi azaz előttem szakadék, mögöttem farkasok. Kilátástalan a helyzetünk, két rossz közül tudunk választani. Jobban mondva nem tudunk választani, csak történik velünk valami, nekünk pedig muszáj elfogadnunk. Néhányan kellemesnek nevezték az őket "örökbe fogadó" utódoknál töltött idő. Vagy ha kellemesnek nem is, ennél jobbnak. Ott nem éheztették őket, itt ha hetente egyszer kapunk valami ételnek csúfolt szennyet, már örülnünk kell. Néhányukkal törődtek is, de nem voltak elegek. Nekik soha, senki nem lehet elég. Nem tudom eldönteni, vágyom-e arra, hogy valaki hazavigyen engem. Nem tudom, meg akarom-e tapasztalni az esetleges törődést. Lehet hiányolnám utána és jobb így, hogy nem is tudom milyen. Aztán a busz hirtelen egy nagyon fékezett. A következő megállóhoz érkeztünk. Zajongás hallatszott be, és mindenkit elfogott az izgalommal vegyes rettegés.