Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Jefferson Hatter #1▪️

KovacsEszterHun, köszi hogy kértél még egyet ❤️

T/N = te neved

– Jefferson, légyszi idejönnél segíteni?! Nem érem el ezt a nyavalyás polcot! – kiabáltam a kamrából, ugyanis éppen egy üveg lekvárt akartam levenni az uzsihoz, de nem értem el. Illetve elértem volna, ha nem lennék terhes, és nem lenne megtiltva a nyújtózkodás.

– Itt vagyok! – sietett be a helyiségbe, de látszott, hogy rohant, mert még a kezében volt egy félig kész kalap. – Melyik kell?

– Az epres.

– Hallod, lassan nem is nagyon lesz lekvárunk, mert mindhárman azt szeretjük a legjobban – mosolyodott el Jefferson. – Sőt, ha így mondhatom, mind a négyen, mert tudom, hogy magadtól sose ennél egyszerre ilyen sokat, magában meg pláne nem, úgyhogy betudom annak, hogy a kis pocaklakó kívánja ennyire.

– Igazad van. Köszi, hogy segítettél – pusziltam meg az arcát. – Egyébként pedig tedd le azt a kalapot, és szólj Grace-nek, hogy jöjjön enni.

– Rendben – nyomott egy puszit a homlokomra.

Az uzsonna egész csendesen telt utána pedig gondoltam megnézem, min ütyködik Jefferson, mert miután megettük a lekváros kalácsot, gyorsan felsietett.

Megnéztem a hálószobánkban, és a többi helyiségben, és ekkor beugrott. Biztos az újabb kalapot készíti. Bekopogtam hozzá, majd miután meghallottam, hogy "Szabad!", benyitottam a csodás kalapokkal teli szobába.

– T/N, miért nem pihentél le egy kicsit? – kérdezte.

– Meg akartam nézni, hogy rendben vagy-e. Olyan gyorsan leléptél – mondtam, majd odamentem hozzá, és megpusziltam az arcát.

– Sajnálom, csak ezt még be akartam fejezni – mutatta fel a sötétkék bársonyos kalapot.

– Ez nagyon szép. Pont, ahogy a többi is – mosolyogtam.

– Neked csináltam – mondta, majd felállt, és a fejemre tette az új gyártmányát.

– Imádom – öleltem meg, majd óvatosan megpusziltam az egész nyakát átszelő heget. Ez már szokásommá vált az elmúlt három évben, mert tudtam, hogy utálja. Viszont azt már sikerült elérnem, hogy legalább itthon ne legyen rajta sál.

– Örülök. És most pedig mi lenne, ha lepihennél?

– Csak akkor, ha te is velem maradsz.

– Persze, rám fér a pihenés.

– Nem aludtál jól?

–Nem igazán. De rendben vagyok.

– Akkor jó – pusziltam meg a száját.