Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Lance Tucker #4▪️

zikigirl kérésére készült ❤️❤️

Káromkodás előfordulhat!

T/N = te neved

A mai napom szokásosan kezdődött. Délelőtt a tornaterembe mentem edzésre, de ahogy beléptem, a csapat többi tagja is ott volt.

– Mi ez az egész? – kérdeztem.

– Az edző mondta, hogy jöjjön ide mindenki. Nem tudjuk, mire fel – válaszolta Lily, aki az egyik legjobb barátnőm.

Ekkor kijött az irodájából az edzőnk.

– Szervusztok, lányok, látom, mindenki itt van – kezdte. – Azért kértem, hogy most legyen itt mindenki, mert holnaptól nyugdíjba megyek és más lesz az edzőtök.

– Ki lesz az? – kérdeztem. Nagyon nem örültem, mert mindenki imádta az edzőt.

– Lance Tucker. Olimpiai arany és ezüst érme van, így ő tűnt a legmegfelelőbbnek.

Erre a többiek rögtön pusmogni kezdtek, én meg csak álltam ott ledermedve. Basszus, pont őt kellett, mikor két éve gyereket csinált annak a Maggie-nek.

– T/N, holnap te fogsz vele elsőként találkozni! – súgta Beth.

– Remek. Pont nem vágytam rá.

– Miért? Elég csak ránézni.

– Igen, az tény, hogy jól néz ki, de el van telve magától, ráadásul nem tudom emlékeztek-e, mi történt a torontói olimpia után.

– Lehet, de a szexhez általában ketten kellenek.

***

Őszinte leszek: utálom, mikor reggeli edzésem van. Ezért nem fetrenghetek otthon tízig, hanem hétkor kell felkelnem. Viszont szerencsémre anyukám el tud vinni kocsival a tornateremig, így nem kell álmosan gyalogolnom.

Ma azonban extra durcis voltam az új edző miatt. Elég volt belépnem a tornaterembe, de máris összetalálkoztam vele.

– Á, biztos te vagy T/N. Nem is számítottam rá, hogy ilyen csinos vagy – nézett rám vigyorogva.

– Bocs, edző – ejtettem ki gúnyosan az edző szót. –, de mennem kell átöltözni.

Miután felvetten a dresszemet, még kevesebb kedvem volt Tucker elé kerülni.

Nem mondom, hogy az egész edzés katasztrófa volt, csak Lance közben legalább ötször levetkőztetett a tekintetével, ami engem piszkosul zavart. Már épp indultam volna el haza, mikor elkapta a karom.

– Nem maradsz? – kérdezte vigyorogva.

– Kösz nem. Tudod én még szeretnék versenyekre járni, úgyhogy kihagyom. Én nem vagyok az a könnyen kapható csitri, aki néhány bók után összefekszik veled! Ráadásul, ha te lennél az utolsó pasi a Földön, akkor se esnék beléd – fejeztem be, majd kiviharzottam a tornateremből.

***

Már négy hónapja Lance az edzőnk, és mióta úgy beszéltem vele, egy kicsivel elvielhetőbben viselkedik. Sőt, kifejezetten rendes velem. Én pedig, ugyanúgy, mint mindenki más, csapdájául estem Lance vonzerejének. Tudtam, hogy ebből én majd én jövök ki rosszul, de a szívnek ugyebár nem lehet parancsolni.

Viszont volt egy olyan sejtésem, hogy a mai nem az én napom lesz. Kezdve azzal, hogy reggel bevágtan a lábujjam az asztalom lábába, magamra öntöttem a meleg teát, ezért át kellett öltöznöm, ráadásul késve indultam el.

Edzésen, bemelegítés után a korláton kezdtem. Ám, mikor egyszer az alacsonyabbikról fordultam volna át a magasabbra, elvétettem a távolságot, és zuhanni kezdtem. Nem ütöttem volna meg magam annyira, mert matrac van a korlát alatt, de azért nem akartam leesni.

Azonban nem zuhantam a matrcra. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Lance karjaiban vagyok.

– Azt hittem, nem esel belém – vigyorgott rám.

– A karjaidba estem. Van különbség – mosolyogtam, annak ellenére is, hogy azt hittem, ott kapok szívrohamot.

– Meg vagy? – kérdezte, miközben letett a lábamra.

– Azt hiszem – motyogtam, és a lábamat kezdtem el vizslatni.

– Az az érzésem, hogy már te se hiszed el azt, amit az első edzésünkön mondtál.

– Nem tudom miről beszélsz.

– Dehogynem. Ha én most közelebb jövök hozzád, te simán hátrébb lépnél – mondta, és egy lépést tett felém, de én ném mentem távolabb. – Látod?

– Én... ezt nem lenne szabad. Én is csak egy újabb név leszek a listádon. Ezt pedig nem szeretném...

– Ki mondta, hogy csak annyira kellenél? – kérdezte, és még közelebb lépett hozzám, ami miatt már felfelé kellett néznem, ugyanis egy fejjel magasabb nálam.

– Lance Tucker és a tartós kapcsolat? Ugyan már – szipogtam.

– Be fogom bizonyítani neked, de előbb – ígérte, majd megcsókolt.

Egyik pasim se csókolt még így. Egyszerre volt édes és szenvedélyes. Egészen a levegőhiányig ízlelgettük egymás ajkait, de mikor már mindkettőnknek kellett az oxigén, levegő után kapkodva váltunk el egymástól.

– És ez még csak a kezdet – vigyorgott, mire kicsit megilletődve néztem rá. – Nyugi, majd szép lassan eljutunk odáig, és akkor majd a Paradicsomban fogod érezni magad – súgta.