Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Charles Blackwood #1▪️

teamquaackson segítségével készült ❤️ 

Hosszabb időt ölel fel, mint a film. Szóval nem egy hét lesz, hanem mondjuk egy hónap.

T/N = te neved
V/N = vezetékneved
H/Sz = hajszín
Sz/Sz = szemszín

~E/3

Charles, az első délelőttjén, bement a faluba, szétnézni egy kicsit. Alig lépett be a kávézóba, rögtön megpillantott egy kifejezetten csinos fiatal nőt, aki épp egy könyvet olvasott.

Charles végül mosolyogva a pulthoz lépett.

– Mit adhatok? – kérdezte a nő a pult mögött.

– Nekem egyelőre semmit. Ott az ablak mellett olvasó hölgynek szeretnék rendelni egy tejeskávét – mondta a szokásos vigyorával.

~T/N

Épp a legnagyobb nyugalomban ültema kávézóban, és olvastam, mikor nyílt az ajtó, és egy jóképű ismeretlen lépett be. Igyekeztem nem feltűnően nézni, de elég nehéz volt levennem róla a tekintetem.

Végül sikerült visszafordítanom a tekintetem a könyvemre, és csak néhány perccel később pillantottam fel, mikor Stella letette elém a bögre  gőzölgő tejeskávét.

– De hát nem is rendeltem semmit – csodálkoztam.

– Tudom. Ő rendelte – biccentett a világos színekbe öltözött férfi felé, akit nem olyan rég alaposan megbámultam.

– Hát, akkor mondd meg neki, hogy köszönöm – mosolyogtam rá.

– Meg mondhatod te magad – jegyezte meg mosolyogva, aztán visszament a pult mögé, a férfi pedig kapottbaz alkalmon és elindult az asztalom felé.

– Szabad ez a hely? – kérdezte az idegen.

– Persze – feleltem mosolyogva. – Köszönöm a kávét.

– Bármit egy ilyen csinos hölgynek – villantott rám egy tökéletes mosolyt.

– Megtudhatnám a nevét, Mr...?

– Blackwood. Charles Blackwood.

– Nagyon örülök. A nevem T/N V/N.

– Úgyszintén örvendek – mondta, majd egy csókot nyomott a kézfejemre. – Esetleg meg tudná mondani, hogy itt a faluban mi baja mindenkinek a családommal?

– Nem mindenkinek – mosolyogtam. – Én kedvelem őket. Egyébként az a baja a lakosok nagy részének, hogy azt hiszik, Constance mérgezte meg a szüleit és a nagybátyját. Szerintem ez ostobaság.

– Azt hiszem, mi nagyon jóban leszünk – mosolygott rám Charles.

***

Egy héttel később...

Charlesszal minden nap találkoztunk a kávézóban, és néha karöltve sétáltunk a falu határánál.

A mai nap is éppen őt vártam, szokásosan az ablak melletti asztalnál ülve olvastam. Közben igyekeztem nem oda figyelni arra, hogy mostanában rólam is pletykálnak, amiért sok időt töltök egy Blackwooddal.

Végül Charles belépett a kávézóba, egy viszonylag nagy csomaggal a kezében, és amint észrevett, elmosolyodott.

– Szervusz, T/N – ült le az asztalhoz, majd egy csókot nyomott a kézfejemre.