Shigaraki naplója

Család

"Kedves" apa!

Mindig tűrtem a veréseket, a csúnya szavakat irányomba. Hiába sírtam, te folytattad bántásomat. Hős akartam lenni, de te nem hagytad, miatta bántottál. Kiölted belőlem az érzelmeket, nem mutattad meg mi a boldogság. Nem tudom, mi egy normális gyerekkor, s szerelmem szeretete is idegen számomra. Megöltelek titeket, egyedül téged direkt, de megbántam. Ez miatt magamtól is szenvedek. Minek jöttetek mind vissza? Látom mikor engem figyeltek, hallom a hangotokat, ahogy szidtok. Nem lettem hős, mégis bajod van velem. A saját fiadnak kívánod halálát, hogy teljesen összeroppanjon. Ez egy normális apa? Miért utálsz? Mit tettem ellened? Most is hozzám beszélsz, hajtogatod "semmit se érsz", "bár meghalnál", "mindenki szánalomból van veled". Ezeket magamtól is tudom. Menj vissza a sírodba és hagyj engem békén. Ne próbálkozz ismét a megverésemmel.

Jó mulatást a mennyben!
Tenko