Életem 5 éves koromig: Szerető család, mindened megvan, amit csak elképzelhetsz, gondtalan életed van, csak játszanod kell és élvezni az egészet. Vagy csinálhatod azt, amit én. Sírd végig a napjaidat, szenvedj, csak mert nem szeret a családod és egyedül a kutyád szeret.
Életem 5-20 éves koromig: Befogadtak engem. Sensei, Doktor és Kurogiri. Nincs miért panaszkodnom. Sensei mindent megadott, amit csak kívántam, megmutatta a videó játékok csodás világát, szavakkal próbált depressziómon segíteni. De...Nem kezelt normális gyerekként, mindig arra törekedett, hogy gonosztevő legyek, s nem ismertette az ünnepeket se. Kurogiri mindig gondoskodott rólam, enni, inni adott, aggódott értem, de szintén nem normális gyerekként kezelt, már inkább felnőttnek. Doktor pedig...Ő mindig is engem szidott, így rontva állapotomon, mindig műtét alá akart vetni.
Életem 20 évesen, azaz most: Előző személyek közül 2 csak távolabbról tartja velem a kapcsolatot, a 3. még mindig itt van, de nem terhelem, nem fogok neki mesélni. Lett egy csapatom, tele barátokkal, szerető emberekkel, akiket családomnak tekintek, köztük megtaláltam szerelmemet is. Viszont sorra halnak meg, sorra tűnnek el. Mi lesz, ha a maradék is itt hagy, meghal vagy valami lesz velük, én meg megint megöltem a családom?
KAMU SEDANG MEMBACA
Shigaraki naplója
AcakShigaraki Tomura vagyok. Már biztos mind ismertek. Vagy utáltok, vagy nem, engem pont nem érdekel. Azóta se találok nyugalmat sehol se depressziómtól, nem találom a kiutat, holott annak már 15 éve. Az egyetlen nyugalmamat naplóm jelentette, de azt t...
