Shigaraki naplója

Az a csoport

Az érzés mikor csak zenét hallgatsz a szobádban bezárt ajtóval és csak arra figyelsz, mást nem is hallasz, mert a rock csak üvölt a füledben, aztán a fülesen keresztül is meghallod a neved, s felkapod a fejed. Leállítod a zenét, kiveszed a fülest, hogy meg tudd mit is akarnak tőled. Már nyitod a szád, hogy kiejtsd "tessék?", mert senki se szól hozzád vagy kopog. Nem, nem hozzád szóltak, csak téged hoztak fel témának. Gondolkodsz, hogy tovább hallgasd-e, amit mondanak vagy hagyd rájuk és folytasd eddigi cselekedeteidet, végül az előbbinél döntesz. Odamész az ajtóhoz, hogy jobban halld a beszélgetést. A szeretteid hangja hallatszódik. Nem is pont rólad beszélnek, inkább más ismerőseidről, akik benne vannak egy nem elfogadott körben, amiről tudod, hogy te is tagja vagy, de ezek a szeretteid nem tudnak róla. Hallgatod, mert kíváncsi vagy a véleményükre, hátha erőt tudsz venni magadon, hogy elmondd nekik. Ahogy ott állsz remegni kezdenek a lábaid a hallottak miatt, sós könnyeid az idő elteltével egyre gyorsabban gördülnek végig arcodon, kezeidet szád elé teszed, hogy ne hallják meg ahogy sírsz. Tovább hallgatod a beszélgetést, az adott csoportra gúnyolódást hallasz meg, színészkedést, amiben kiparodizálják őket. Lábaid már nem bírnak el, s halkan a földre ereszkedsz, úgy sírsz tovább. Véget ér a beszélgetés de te még mindig zokogsz. Hiába nem mondták, tudod jól....Utálnak téged és elítélnek, amiért annak a csoportnak a tagja vagy.