Shigaraki naplója

Új világ

Feljegyzés #4

Ismét hasonló a felállás. Az ágyamon ülök és a telefonomat nyomkodom, jobbnál jobb zenék után keresve. Hirtelen nővéremet pillantom meg magam előtt, viszont valami más. Nem mosolyog rám, szemei nem csillognak, sokkal inkább aggodalmat tükröznek. Eléggé feszülten fogja meg kezeimet, majd húz fel ágyamról, de nem szól semmit. Érzem rajta, hogy frusztrált, ezért most én ölelem magamhoz és simogatom fejét. Leülök vele az ágyba, ölembe veszem, hogy ezzel is nyugtassam. Ő átölel, pólómba kapaszkodik. Tovább simogatom fejét, pá puszit is nyomok rá, szemeimet közben lehunyom. Mikor legközelebb kinyitom azokat, ismét minden fekete körülöttem, kivéve a föld. Érdeklődve nézek körbe, viszont érzem, hogy nővérem még feszültebb. Óvatosan felállok vele, jelezve, hogy nézzünk körbe, keressük meg, ami ennyire zavarja. Bólint egyet, s leugrik karjaimból, megfogja kezem és most ő vezet engem. Fogalmam sincs merre megyünk, szerintem ő maga se tudja, ugyanis nagyon sokszor váltunk irányt. Szemem sarkából megpillantom az egykor utcán látott, elegáns lényt. Egyből felé kapom tekintetemet, de az amint meglátja, hogy figyelem, gyorsan elmegy. Tán ő lenne az oka nővérem feszültségének? Ezzel a gondolattal fejemben néztem nővéremre, de ő rezzenéstelenül nézett maga elé, érzelmei semmit se változtak, így elvetettem ezt az ötletet. Tovább mentünk, majd hirtelen egy fiókos szekrénybe botlottunk a semmiben. "Mikor mentünk mi be egy házba?"-kérdeztem tőle, viszont válaszra se méltatta. Odaléptem a bútor elé, éreztem, hogy összeszorul torkom, mikor megfogom a legfelső fiók fogóját. Vajon mit találok benne? Talán ez az ok? Húznám ki a fiókoty mikor nővérem gyorsan kezemre rakja övét. "Ne! Ne nyitsd ki! Megharagszik!"-mondta. Hangján érzem a félelmet, így elvettem kezemet. "Ki?" Erre nem ad választ, csak elráncigál a szekrénytől, majd egy idő után ismét leül velem, de ezúttal egyből lefektet, betakar és rám néz. "Már nem vagyunk egyedül." Erre elszörnyedek, ismét pánikolni kezdek, szívem majd kiugrik helyéről, ismét könnyezni kezdek, pánikolva kapkodom a levegőt. Ő csak hozzám lép és ismét fejemet kezdi simogatni, míg álomba nem sírom magam. "Majd megvédelek."-hallom utoljára.