Shigaraki naplója

Tudom, de miért?

Van egyfajta stílusom. Tudom. Vannak hibáim. Tudom mik azok. Vannak velem született bajok, amiket nem én akartam magamnak. Tudom. "Pszihopata vagy!" Tudom. "Őrült vagy!" Tudom. Nincsenek bizonyos érzelmeim. Tudom. Depressziós vagyok, s meg akarok halni. Tudom. Dabi-vel vagyok együtt, magyarul egy másik sráccal úgy, hogy én is srác vagyok, tehát a szexualitásommal is baj van. Tudom. Szoktam embereket fenyegetni, velük írtadtanul bunkó lenni. Tudom. Néhány ember fél tőlem a stílusom, megjelenésem miatt, néhányan rám mondják, hogy idióta vagyok. Tudom. Ezzel nincs is bajom, hogy a stílusom miatt nem tartanak szimpatikusnak, de hogy szóvá teszik azzal van, mert nem ismernek. Bár ez már mindegy is. Hamarosan úgyis gyökerestől meg kell változnom. Meg kell változnom, mert akiket én szeretek gyűlölik minden tulajdonságomat és jelen pillanatban is azon vannak, hogy teljesen megváltoztassanak, pedig tudják, hogy ezek velem született dolgok vagy hatalmas traumák által lettek, de mégis...úgy kezelik, mintha ez egyedül az én hibám lenne vagy csak hazudok. Nem én akartam ezekkel együtt megszületni. Nem én akarok a mai napig is ezekben szenvedni. Nekem se tetszik ez az egész, de valamennyire elfogadtam magam. Végre sikerült az...Most pedig teljesen meg akartok változtatni. Miért jó ez nektek? Tetszik, ha még jobban szenvedek, ha nem lehetek önmagam?