Imádom, mikor az emberek az ordibálják, hogy végre csendet szeretnének. Pedig épphogy egy minimális zaj, mondjuk egy gyerek nevetése, társuk beszéde töri meg a csendet. Inkább élnék ebben. Szívesebben hallgatnám társaim beszélgetését, a fúrót vagy bármi más zajt, mint ezt. Csendet akartok egy minimális zajban. Mit tennétek a helyemben? Mikor én "csendben" ülök az ágyamon vagy a bárban vagy a padlón, akkor sincs csend. Én mindig hallom a hangokat, bármi is történik. Mindig mindenhova követnek és mindig pofáznak. Átvirrasztott éjszakák, épphogy kihúzott nappalok, s nekik végig be nem áll a szájuk, mindaddig, amíg meg nem kapják, amit akarnak. A fájdalmamat, a véremet, a halálomat.
YOU ARE READING
Shigaraki naplója
RandomShigaraki Tomura vagyok. Már biztos mind ismertek. Vagy utáltok, vagy nem, engem pont nem érdekel. Azóta se találok nyugalmat sehol se depressziómtól, nem találom a kiutat, holott annak már 15 éve. Az egyetlen nyugalmamat naplóm jelentette, de azt t...
