02 | 500 lux

138 5 5
                                    

"Since when has it been? I can't remember

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.

"Since when has it been? I can't remember...
When my head became dizzy with thoughts of you
Once or twice, these thoughts would pop up in my mind"

───☽ ·☼· ☾ ───

– Óvatosan, Siu, nehogy eless.

A szelíd figyelmeztetés kéretlenül tolakodott be a kicsik közé, de hamar helyet csináltak nekik maguktól is. Az említett orcáin babarózsák virágoztak ki, miközben lassított rohanó léptein és figyelmesen át nem lépte a küszöböt.

HaRin elégedett mosollyal díjazta az akciót, határozott bólintás formájában pedig jelezte az apróságnak, hogy büszke, amiért hallgatott rá. Ennyi kellett hozzá, hogy a rózsák elnyíljanak és visszatérjen a pajkos csillogás a kisfiú szemébe.

– Ha ezt tudom, már sokkal előbb felráncigállak arról a nyugdíjas helyről – mormogta egy reszelős hang HaRin mögül. A lány hatalmas mosollyal arcán fordult nagymamája felé.

– Mit?

– Hogy rád hallgatnak.

A csilingelő nevetés még azt is elérte, hogy a hullámzó idős arcon megrepedjen a mogorva álca és egy apró mosoly szerűség settenkedjen Eunjun mama ajkára.

– Ugyan, nyanya, neked is csak úgy csüngnek a szavaidon és Kang asszony is elég jól bánik velük. Igazán kimondhatod, hogy csak hiányoltál.

Az idősebb ciccegett egyet, ahogy félresöpörte HaRin segítő kezét, miközben leült.

– Szemtelen kölyök – mondta, de szemeiben a büszkeség rakoncátlan lángja keringőzött a napfénnyel.

– Te is hiányoztál.

HaRin helyet foglalt az asszony mellett és ráhajtotta fejét a vállára. Halkan kuncogott, ahogy figyelte Kang asszonyt, akit SaRang és Siu két oldalról szekíroztak.

– Kang is olyan, mint anyád.

Eunjun mama átlásztszó terve egyértelmű volt unokájának, a jókedv végig ott pihent ajkain. Tudta, hogy attól fél honvágya van, hiszen hiába rótta fel minden alkalommal Busannak, hogy nyugdíjas hely, az ő szíve is visszahúzott.

HaRin megfogta az öreg, ráncokkal borított kezet.

– Egyre rosszabb a szemed, nyanya. – HaRin gyakorlottan hajolt el az apró tasli elől, ami következett, viszont a botra nem számított, ami enyhén megkocogtatta lábát. Nevetése visszatükröződött Eunjun mama szemében, csintalan fényár képében.

– Milyen egy ebadta vagy te. Ezért másztam le hozzád minden karácsonykor?

– Nem, azért másztál le, hogy megmaszíroztasd magad velem, meg Hwannal.

Summer Day  ✓Où les histoires vivent. Découvrez maintenant