Amikor nem keresel semmit sem kétségbeesetten, akkor talál meg az, amire igazán szükséged van. Ezért is szerette igazán Taehyung és HaRin is az életet. Egyszerűen annak éltek, amit szerettek és azokkal töltötték az idejüket, akiket szerettek. Gondta...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Since when has it been? I can't remember... When my head became dizzy with thoughts of you Once or twice, these thoughts would pop up in my mind"
───☽ ·☼· ☾ ───
—
– Óvatosan, Siu, nehogy eless.
A szelíd figyelmeztetés kéretlenül tolakodott be a kicsik közé, de hamar helyet csináltak nekik maguktól is. Az említett orcáin babarózsák virágoztak ki, miközben lassított rohanó léptein és figyelmesen át nem lépte a küszöböt.
HaRin elégedett mosollyal díjazta az akciót, határozott bólintás formájában pedig jelezte az apróságnak, hogy büszke, amiért hallgatott rá. Ennyi kellett hozzá, hogy a rózsák elnyíljanak és visszatérjen a pajkos csillogás a kisfiú szemébe.
– Ha ezt tudom, már sokkal előbb felráncigállak arról a nyugdíjas helyről – mormogta egy reszelős hang HaRin mögül. A lány hatalmas mosollyal arcán fordult nagymamája felé.
– Mit?
– Hogy rád hallgatnak.
A csilingelő nevetés még azt is elérte, hogy a hullámzó idős arcon megrepedjen a mogorva álca és egy apró mosoly szerűség settenkedjen Eunjun mama ajkára.
– Ugyan, nyanya, neked is csak úgy csüngnek a szavaidon és Kang asszony is elég jól bánik velük. Igazán kimondhatod, hogy csak hiányoltál.
Az idősebb ciccegett egyet, ahogy félresöpörte HaRin segítő kezét, miközben leült.
– Szemtelen kölyök – mondta, de szemeiben a büszkeség rakoncátlan lángja keringőzött a napfénnyel.
– Te is hiányoztál.
HaRin helyet foglalt az asszony mellett és ráhajtotta fejét a vállára. Halkan kuncogott, ahogy figyelte Kang asszonyt, akit SaRang és Siu két oldalról szekíroztak.
– Kang is olyan, mint anyád.
Eunjun mama átlásztszó terve egyértelmű volt unokájának, a jókedv végig ott pihent ajkain. Tudta, hogy attól fél honvágya van, hiszen hiába rótta fel minden alkalommal Busannak, hogy nyugdíjas hely, az ő szíve is visszahúzott.
HaRin megfogta az öreg, ráncokkal borított kezet.
– Egyre rosszabb a szemed, nyanya. – HaRin gyakorlottan hajolt el az apró tasli elől, ami következett, viszont a botra nem számított, ami enyhén megkocogtatta lábát. Nevetése visszatükröződött Eunjun mama szemében, csintalan fényár képében.
– Milyen egy ebadta vagy te. Ezért másztam le hozzád minden karácsonykor?
– Nem, azért másztál le, hogy megmaszíroztasd magad velem, meg Hwannal.
