Amikor nem keresel semmit sem kétségbeesetten, akkor talál meg az, amire igazán szükséged van. Ezért is szerette igazán Taehyung és HaRin is az életet. Egyszerűen annak éltek, amit szerettek és azokkal töltötték az idejüket, akiket szerettek. Gondta...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"I still miss you"
───☽ ·☼· ☾ ───
–...n...Rin!
HaRin nagyokat pislogott, mikor MiYoung aggodalmas hangja elért hozzá. Rápillantott barátnőjére, ki összekuporodva figyelte őt, obszidián szemeiben aggály bujkált. Egy pillanatra lehunyta pilláit és alig láthatóan sóhajtott egyet.
– Ne haragudj, mit mondtál? – kérdezte egy halovány mosoly kíséretében.
Az éjszaka megfestette arcát, a hold elobukkant és beköltözött íriszébe; viszont a titokzatos szenvedély helyett, most kizárólag a kietlen ridegség gömbölyödött benne. Ezt pedig MiYoung is észrevette, ahogy elhúzott ajkakkal hátra dőlt.
– Én ezt nem értem – kezdte az ég felé nézve, míg Hayan és Ryun fejét szüntelenül simogatta –, mit nem bír? Jártatok, nagy ügy. Mochinak ott vagyok én, te pedig egyértelműen odáig vagy érte. Mit akar még?
A csillagok csendben táncoltak az égen, mit HaRin csendben figyelt, mintha attól félne egy szó és kizökkenti őket. Szeme sarkából rásandított a puffogó MiYoungra és az apró mosoly visszatért szája sarkába.
– Nem tudom, Mi.
MiYoung összeráncolt szemöldökkel nézett barátnőjére és szinte úgy tűnt Hayan is hasonlóan méregető tekintettel figyeli gazdáját a lány lába mellől. A bőszen doromboló macska viszont csak tovább élvezte a kényeztetést MiYoung ölében.
Az obszidián szemű ingerültnek festett a sápadt holdfényben, ám ahelyett, hogy megszólalt volna, előhalászta telefonját. Nem telt bele pár másodpercbe sem, mire fülén csüngött, akár morcosan kunkorodó szemöldökein a feszültség.
– Hé, Joon, HaRinnak szívfájdalma van és nem hajlandó elmondani mi jár a fejében. Te mit csinálsz ilyenkor?
HaRin egy leheletnyit meglepődött, így kékes ezüst szemei teljes pompájukban látszottak, de után szinte azonnal nevetésben tört ki.
– Jó. – Válaszolta tömören MiYoung, mit sem törődve maga mellett görnyedő barátnőjével. Egy laza mozdulattal koppintott a képernyőre és tette a készüléket maguk közé az apró kisasztalra.
– Hé, Rin.
– Szia, Joon.
HaRin lassanként abbahagyta a nevetést, ami minden más alkalommal kifejezetten dobott volna hangulatán, ám most nem volt elég. Szívén ugyanúgy ott pihent a kőszikla.
– Regélj csak, milyen szívfájdalomról papol Szépség. – A viszonylag mély hang kissé rekedtes volt, amiből egyértelműen ki lehetett következtetni, hogy MiYoung kíméletlenül felzavarta a fiút legédesebb álmaiból. Hangjában mégsem zengett ellenérzés ezzel szemben.
