Summer Day ✓

xx | és egymásnak is II.

Végtelennek tűnő, mégis túlságosan gyors volt a pillanat, ami alatt majdnem elértek a lépcső aljához. Amint az emelet eltűnt látóterükből, megpillantották a kis női gyűlést a boltíves konyha előtt. Eunjun mama öreg kötényének zsebében bújtatta kezét és szigorú szemekkel vizslatta a vidám HaRint és a kimérten csintalan Haet.

Alakjukat pedig isteni illatok járták körbe, ami felszökött már a lépcső felé is.

Fahéj, szegfűszeg, méz, narancs és megannyi más ínycsiklandozó egyveleg. A sültek és a sütemények is készen álltak.

– Most már csak... – akadt el Hae szava, amikor megpillantotta a lefelé vonuló két férfiút.

Taehyung szeme sarkából látta, hogy Jae megvakarja egyik ujjával szemöldökét zavarában, mintha az el tudná tüntetni a pírt arcáról. Mindegyik nő őket figyelte, míg HaRin sugárzó mosolya kiszélesedett és szépen ívelt szemöldökének egyike megemelkedett, addig Hae láthatóan analizálta a kézfogásukat.

Eunjun mama pedig tőle ritkán látott vigyorkezdeményt engedett ajkára kúszni, miközben kuncogott.

– Kongass, Tökmag. – A nő reszelős hangja rekedt vidámsággal volt tele. A legkisebb Jeon kettőt bólintott, hozzá is tette, hogy "igen, igen, ez lehet az" közben pedig felvette magára a kabátját.

Taehyung nem bírta tovább, hogy ne nevesse el magát, hiszen ő maga is tisztában volt a szokásokkal. A csengő akkor szól, ha minden készen áll és megtörtént a legfurcsább dolog aznap. Felesége szórakozottan ingatta fejét, míg Jae enyhén rászorított kezére.

A férfi felé fordult és a másik határozottan kérdő tekintetével találta szemben magát. Taehyung mosolyba erőszakolta vissza jó kedvét, eleresztette a művészi kezeket és karját a fiú válla köré dobta, hogy meg tudja szorongatni a másikat.

– Köszönöm szépen, Harcos.

Jae sóhajtott, de sötét pillantása mögött nagyon apró mosoly bújt meg.

– Úgy látom a nejed megszökött a kanapéról – terelte feltűnően a témát a fiatal.

– Ugyanolyan áruló, mint az apja. – HaRin szórakozott reakciója azonnali volt.

Eunjun mama rekedten kuncogva elvonult a konyhába, HaRin pedig vígan ingatta fejét, és nevetve sóhajtott egyet, mikor Taehyung nagyot bólintott Jaenek. Ravasz mosolyával arcán megelégedett a pillanattal, amit kapott a fiataltól. A várandós anyuka mellé sétált, nem törődve a szórakozott, mégis kissé dorgáló pillantással, ami követte alakját. Ahogy mellé ért, maga előtt mutatta az utat kezeivel a nappali felé és játékosan csillogó szemeivel a feleségét figyelte.

– Beragyodnád nekem az utat a kanapéig, Napsugár? – kuncogott Taehyung miközben kimondta. Felesége is követte példáját az édes nosztalgiával mellkasában.

Ekkor pedig megszólalt egy csengő odakint.

Az apró kis hang nem volt igazán hangos, ám nemsokára még egy, még egy és még rengeteg csilingelés csatlakozott hozzá.

Tündérporos varázslatként zengte be a mézeskalácsház minden pontját. Aranyosan hirdette az eljövetelét az időnek, miszerint minden szeretett lélek betérhet végre a Choi házba.

Taehyung és HaRin mindig is imádták ezt a pillanatot. És, sosem hagyták ki a találgatást, vajon ki jön meg utoljára. Már a nyelvük hegyén volt egy-egy név, mikor a kedves csengés abbamaradt.

– MiYoung. – A két felnőtt felnézett az ajtókeretet támasztó Jaere a kanapéról, amire már letelepedtek és, ami mellett Hayan békésen feküdt. A tinédzser viszont csak elégedett pillantást vetett rájuk mellkasa előtt össze kulcsolt karjai felett. – Azt gondoltátok én sem veszem észre a kis játékotokat?