Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Első fejezet

Luca hazafelé tartott és bár még csak nyolc óra körül járhatott az idő, már teljesen besötétedett, lévén november hónapot írtak. Befordult egy utcába, amin nem szeretett átvágni, mert kevesen jártak rajta és sok helyen nem égett a lámpa.

Az egyik alatt viszont két alakra figyelt fel, talán hajléktalanok lehettek. Az egyik kiabált valamit, majd lendült a lába. Lucának feltűnt valami elugrik előle és mikor a fénykörbe került látta meg a macskát, legalábbis annak tűnt távolról, ami fújt és púposított.

Imádta a macskákat, mégsem tartott, mert úgy gondolta nem tudna kellő időt foglalkozni vele. Korán eljött otthonról és viszonylag későrt ért haza, mert mindig akadt valami plusz programja. Nem szeretett otthon ülni, egyedül a négy fal között. A tévé pedig nem kötötte le, de az esti olvasásra mindig hagyott időt magának.

Úgyhogy nem gondolkodott, hanem sietősre vette a lépteit. Az egyik alak közben felkapott valami fadarabot, vagy baseball ütőt és sikeresen oldalba kapta a macskát, akit a társa üldözött. Na több se kellett, futólépésre váltott.

- Hagyják békén! - kiáltotta el magát, hátha a további sérüléstől ezzel meg tudja menteni szerencsétlen állatot. - Hívom a rendőrséget!

Ezt leginkább azért tette hozzá, hogy elijessze őket és nehogy rá is rátámadjanak. A két férfi felé nézett ő pedig felemelte a kezét a füléhez, mintha már tárcsázott volna. Több se kellett nekik, inkább menekülőre fogták, aminek ő nagyon örült.

Megállt a macska mellett, ami az ütés nyomán a falnak csapódott és most a tövében feküdt mozdulatlanul. Luca letérdelt mellé és finoman megérintette nehogy megijessze, de az állat nem mozdult. Érezte emelkedni és süllyedni a mellkasát, ebből tudta él.

Távolról is hatalmasnak tűnt, de közelebbről még inkább. A lány első gondolata, hogy talán még egy main conn-nál is nagyobb. Legalább másfél méter hosszúnak saccolta a fejétől a farka végéig és ötven centi magasnak. Még az is megfordult a fejében talán valami vadon élő macskaféle.

Elővette a telefonját és keresni kezdte a helyi menhely számát, aztán ránézett újra az eszméletlen állatra és meggondolta magát. Eltette a készüléket és finoman a fekete bundás test alá nyúlt.

- Uh! - nyögte. - Sejtettem, hogy nem leszel könnyű, de azért ennyire nehézre se számítottam.

Nagyjából tíz-tizenöt kilóra saccolta a súlyát, ami a méretét tekintve elképzelhetőnek tartott. Felnyalábolta és némileg megtámasztotta a vállán, hátha akkor könnyebben fogja tudni vinni. Mire az utca végére ért, már úgy érezte leszakad a keze, de eszébe se jutott letenni.

Bajosan jutott be a házba, kivételesen nem lépcsőzött, hanem inkább kivárta a liftet. Belépett a lakásába, behajtotta az ajtót, lerúgta a cipőjét és a nappaliba ment, ahol a kisebb kanapéra fektette a macskát.

Gyorsan visszatért és rendesen becsukta az ajtót és rá is fordította a zárat. A helyére tette a cipőjét és a kabáttól is megvált, majd újra a szoba felé vette az irányt, hogy alaposabban megnézhesse, immár fényben.

- Elképesztő vagy! - suttogta a szavakat és végigsimított a fényes fekete bundán.

Valamin megcsillant a fény a macska nyakánál. Megörült, hisz van rajta nyakörv, amit a sűrű bundától nem látott eddig, a bilétán pedig rajta lehet a tulajdonos telefonszáma. Ennyire szép állatnak biztosan van gazdája.

Kicsit meglepte, amit aztán látott. Ugyanis biléta helyett egy vörös színű, ötágú csillagot talált egy körben. Látta már ezt a szimbólumot, amit a boszorkányokhoz kapcsoltak az emberek, bár ő tudta ennél szélesebb körben használatos.