Cody szemszöge
Ashley még az emeleten aludt, én pedig már lent voltam a konyhában, és próbáltam valami ehetőt összedobni, de folyamatosan elbambultam, így a rántotta, amire oda kellett volna figyeljek, leégett. Háromszor próbálkoztam újra vele, végül úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha készítek pirítóst. Beledobtam a tósztkenyeret a sütőbe, lenyomtam a gombot, majd hátulról megtámasztva magam felültem a konyhaszigetre.
Magamban próbáltam feldolgozni az elmúlt két nap eseményeit. Majdnem összeházasodtam álmaim nőjével, sőt, tulajdonképpen összeházasodtunk, csakhogy az egész érvénytelen volt. Ezek után egy pillanat alatt öldöklős filmmé vált a Monte Carlo-i hotel medencetere. Ashley egyetlen lövéssel kiiktatta a mostohabátyám, Garry Max Jackmant. Aztán Madline Davis az öcsémet, Wesley Bloutot.
Összevesztünk Ashleyvel, olyannyira, hogy ő lelépett, és haza utazott vonattal, én viszont pont elkaptam egy repülőgépet Nizzában, ami elvitt Heathrow-ra, onnan pedig hazaautókáztam, és ezzel megelőztem Ashleyt.
Itthon letusoltam, háromszor is, mire megérkezett. Pont a harmadik tusolás végén ért haza. Kétségbeesetten rakosgatta a dolgait, aztán befejezte, amikor rájött, hogy nem kell mennie sehova. Ezek után elmondta, hogy várandós, ami óriási örömmel töltött el, mert a dokik szerint az, hogy Ashley teherbe esik, szinte a lehetetlennel volt egyenlő. Egészen idáig. Elmosolyodtam rajta, mekkora szerencsénk volt.
Meleg kezek érintették meg a derekam. Megfogtam a csuklójánál Ashleyt, és magamhoz húztam. Megöleltük egymást, aztán Ash felemelte a fejét, hogy megcsókolhasson.
- Jó reggelt - suttogtam.
- Neked is. Mi ez az égett szag? - ráncolta a szemöldökét.
- Rántottával próbálkoztam, nem jött össze. De csináltam pirítóst - böktem a gép felé.
- Mennyit aludtam?
- Tizenkét órát - mosolyodtam el. Reggel nyolckor feküdtünk le aludni.
- És te? Ugye te is aludtál? - nézett rám aggódó tekintettel kezében a pirítóssal.
- Hat órát. Annyi nekem elég.
- Cody - mosolyodott el rosszallóan.
- Hidd el, tök jól vagyok - mosolyogtam én is. Csak aztán eszembe jutott, hogy lehetnék jobban is. Ashley felült a konyhapultra. Az ujjára pillantottam, és megijedtem, mert a gyűrűje nem volt rajta.
- A táskámban felejtettem - vette észre az ábrázatom. Lecsusszant a szigetről, és elfutott a nappaliban hagyott táskájáig. Kitúrta belőle a jegygyűrűjét, és a karikagyűrűt is. Előbbit felhúzta az ujjára, de a másikat a tenyerébe zárta. - Jogosan viselem? - nézett fel rám.
- Hát, én nem tudom. De azt igen, hogy szeretném, ha tényleg hozzám jönnél. Nem muszáj most. Tényleg nem, csak ha szeretnél - álltam egyik lábamról a másikra.
- És ez a most, ez takarja a mai napot? - kérdezte.
- Ha akarod, akkor takarhatja - emeltem fel Ashleyt boldogan.
- Akkor azonnal hozzád akarok menni - vigyorodott el.
- Biztos? - lepődtem meg.
- Naná. Bízol bennem? - kérdezte. Vigyorgott, de volt valami a mosolyában. Valami sunyi.
- Ashley, bízok benned, de mire készülsz? - méregettem.
- Jó lesz. Vegyél fel egy zakót, és hozd a kocsikulcsaid.
BẠN ĐANG ĐỌC
Rosefire
Hành độngBalul sikerült, kamuesküvőjük után Ashley Canighan és Cody Blout újra próbálkoznak. Ashley összeszedi a maradékát a ruhájának, és talál egy aprócska, közép-angliai falucskát, aminek a templomában összeadja a párt a helyi pap. De nem szabad elfelejt...