Rosefire

8 - A halál angyalai

Cody szemszöge

Dame-től 911 üzenetem jött, ami nálunk sohasem jelent jót. Éppen ezért meg sem próbálkoztam a lifttel, egyenesen a lépcsőn rohantam, főleg, amikor a rendszerben megláttam, hogy Dame éppen mit csinált. Ugyanis ő felelt jelenleg Ashley figyeléséért. A mágneskártyám az olvasónak csaptam, az ajtó pedig kinyílt. Odabent mindenki állt, csapkodott, és egymással üvöltözött.

- Mi a fasz folyik itt? - kiáltottam túl őket.

Tammie leállt az adóvevő huzigálásával, de mindenki más folytatta a csapkodást, és/vagy a kiabálást.

- Elveszett a kapcsolat Ashleyvel. Valahol a katakombákban van Cambridge alatt.

- Hogy került oda, és miért nincs kapcsolat? - hergelődtem fel.

- Lementek Collen ügynökkel, Pollock ügynök után - válaszolt Tammie kitartóan. - És nem volt elég erős a jel.

- Valaki próbálja meg elérni Collent, és a portugálokat is! - kiáltottam el magam.

- Azt csinálom! - üvöltött vissza Dame.

- Mi van azzal a szaros adóvevővel?

- Nem tudom, semmi baja, nem azért nincs kapcsolat. Valami lehet a műholddal, vagy tényleg szar a területi lefedettség - magyarázta Deck.

- A rohadt életbe!

- Igen! Dame Hampton, MI6, igen, kapcsolják már! Köszönöm. Azt mondják, hogy Collent sem érik el - fordult felém Dame.

- Oké. És Ashley mobilján próbáltátok már?

- Nem, még nem.

- Ezt nem hiszem el - sóhajtottam idegesen. Benyomtam a gyors tárcsázót, ami rögtön kicsengett, de ki is sípolt.

- A hívott szám jelenleg nem kapcsolható. Kérjük ismételje meg hívását, vagy hagyjon üzenetet a sípszó után.

- Vedd fel a szaros telefont Ashley! - üvöltöttem, mert már nem volt jobb ötletem.

Idegesen járkáltam a szobában, miközben leperegett előttem az életem, és bár nem én voltam életveszélyben, kirajzolódott előttem a kis Cody, aki annyira szeretett volna felnőni, a tini Cody, aki annyira szeretett volna megszabadulni a gyerekkorától, az egyetem utáni Cody, aki próbált kezdeni valamit az életével, az a Cody, aki utálta, hogy Ashley ott van, és végül a jelenlegi Cody. Az első közös éjszakánk gondolatára kihagyott egy ütemet a szívem. Aztán lepergett előttem minden fontos pillanata a kapcsolatunknak, egészen a mai reggelig, amikor Ashleyt sikerült felvidítanom, de aztán Scott Austin mindent elcseszett.

Akartam, hogy Ashley visszajöjjön. Vissza kellett jönnie, nála erősebb embert nem ismertem, nála jobb barátnőt nem kívánhattam volna, nála jobb feleséget nem akartam. Nekem csak ő kellett, csak őt szerettem.

- Visszajött a térkép! - bökött a képernyőre Dame.

- Mutasd! - löktem félre.

- Ésszel, hé! - rontott be az irodába Dara.

- Te mit keresel itt? - fordultam felé. Persze tudtam miért volt itt, csak azért mégsem tűnt olyan egyértelműnek, tekintve, hogy Dara az Interpolnál dolgozott, és nem nálunk.

- Jöttem segíteni.

- Ashley, hallasz? - szóltam bele a mikrofonba.

- Nagy a háttérzaj, de igen, hallak - válaszolt.

- Kussoljatok! - kiáltottam, aztán újra megnyomtam a gombot. - Hála az égnek. Minden rendben?

- Persze. Kihoztuk Lizt.