Rosefire

18 - Életveszély

Cody szemszöge

Éppen a Vauxhall Bridgen hajtottam keresztül, amikor észrevettem, hogy a lakásunk ablakai kilőttek a helyükről. Ijedtemben félrerántottam a kormányt, de az autó önvezérlése visszatartott. Amint lehajtottam a hídról leparkoltam az autóval az utca közepén, közvetlen a rendőrségi szalag mellett. Törmelékek hevertek az úttesten, például üveg. Eléggé sok üveg. Átbújtam a szalagon, mire egy pasas rohant oda hozzám.

- Uram, nem mehet át.

- Cody Blout, MI6. A mi lakásunk robbant fel, a feleségem bent van. Álljon félre - hadartam, felmutatva az igazolványomat.

- Elnézést - tiplizett el.

Befutottam a portára, a felső emeleteken lakók mind odalent vagy az utcán gyülekeztek. A lift foglalt volt, és fent volt a harmadikon, ezért a lépcsőt választottam, és rekordgyorsasággal felértem.

Az ajtónk hiányzott, és nem volt fala a lakásnak. Átléptem az egyik kidőlt tartógerendán.

- Ashley! - kiáltottam el magam.

- Cody. Segíts! - sikított valahonnan a konyha irányából.

- Jövök - futottam át a törmeléken. A hideg decemberi levegő besüvített a tábla nélküli ablakon, és hóval lepte be az itt-ott égő bútordarabokat.

Ashley a konyhakövön ült, sírt, és vérzett.

- Itt vagyok - húztam magamhoz a fejét.

- Cody, azt hiszem, elfojt a magzatvizem - nézett rám félelemmel teli arccal.

- Hogy mi történt? - kerekedett el a szemem. - De még van egy egész hónap!

- Tudom! Segíts - pityeredett el.

- Hé, nézz rám nem lesz semmi baj. Mi ez a vér? - tapogattam végig.

- Ne engem, segíts a babán!

- Nem, a mentők itt lesznek mindjárt. Hallod őket? Mert én igen.

- Alig hallok valamit, sípol a fülem - sírt.

- Azt ugye hallod, amit mondok?

- Igen, azt igen.

- Akkor mutasd hol vérzik - húztam magamhoz a karját. A könyökéből állt ki egy fél pohár, ami eléggé mély sebet vágott rajta.

- Várj egy kicsit - mondtam. Felálltam, kinyitottam a falról leesett, de a pulton megállt konyhaszekrény ajtaját, és kivettem belőle az elsősegély dobozt. Elővettem egy gézlapot, amit alaposan be Betadinoztam, aztán azzal kihúztam az üveget. Ekkor Ashley karjából spriccelni kezdett a vér. Egy másik gézlapot beletömtem a sebbe, aztán nyomókötést csináltam. Újra végigtapogattam, de a többi seb csak felszíni volt. Felemeltem, aztán az ölembe vettem Ashleyt, és kivittem a lakásból, vagyis legalább abból, ami maradt belőle.

Elindultam vele lefelé a lépcsőn, fél úton találkoztunk a mentősökkel, akik hordágyra tették Ashleyt, és kétszer gyorsabban kezdtek vele menni, mint én egyedül.

- Ashley Blout, harminchárom, harmincnégy hetes terhes, elfolyt a magzatvize, és a jobb karját megvágta, a singcsont verőere is felszakad. Próbáltam nyomókötést rögtönözni.

- Látom. A jó hír, hogy még nem ázott át - szólt az egyik mentős.

- Azt mondta, kicsit sípol a füle - soroltam tovább Ashley tüneteit.

- És maga?

- Én nem voltam itt, amikor a robbanás történt.

- Cody. Felrobbant a babaágy is. Semmink sincsen neki - kapott az épp kezével a fejéhez Ashley.