The Fuckboy

¦1¦

Hihetetlenül gyorsan repül az idő.

Egyszer még kisgyerek vagy, aztán hirtelen már a tinédzser problémák közepén találod magad. Gondolok itt a barátokra, akik már rég nem ugyanazok akik voltak, a költözésekre, a szülőkkel való viszonyra, kinél rosszabbodik, kinél erősödik. És a szerelemre. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy mennyi változást hozhat az ember életébe a szerelem.

Sajnos a mai világban aki nem követi a megszokott "trendeket" azt elítélik. Értem ezalatt azt, hogy valaki esetleg a saját neméhez vonzódik és van annyi bátorsága, hogy beismeri a másságát. Tegyük példának a legjobb barátomat Leon-t. A középsuli első évében jött rá, hogy meleg, emiatt pedig csomóan cukkolni kezdték, vagy éppen tartózkodtak tőle. Mindenki. Aztán egy napon leültem mellé az ebédlőben és elkezdtünk beszélgetni. Azóta a legjobb barátom és aztóta neveznek minekt a többiek a "Lúzer Duo"-nak, de mi elvagyunk a saját kis világunkban és mára már szinte nem is törődünk ezzel, így hát nem igazán piszkálnak minket, tudván, hogy úgyse szólunk vissza, inkább úgy teszünk, mintha ott sem lennének. Pedig nagyon szívesen megmondanám nekik a magamét, de nem teszem, mert azzal csak rontanék a helyzeten. És igen, itt jön képbe Reed Henderson és a kis csapata. A suli a Hatok Társaságának hívja őket, nyilván mivel hatan vannak: Reed, afféle vezérszerűség, a suli leghelyesebb és legnépszerűbb pasija, nagymarkú szülőkkel, akik semmit sem törődnek a gyerekeikkel, ugyanis Reed-nek van egy húga is, az egyetlen nő az életében aki állandó. Michael, Reed legjobb haverja, akiért szintén epekednek a suli leányzói, szintén vastagzsebű szülőkkel, annyi különbséggel, hogy ők törődnek egyetlen szál fiúkkal, sőt még Reed-del is. Jackson, szőkés, fülig érő hajával, széles vállával egy görög mitológiában szereplő istenséghez tudnám hasonlítani. Bellamy, a lányok sajnálatára nem hetero és van barátja is, tehát többségben elérhetetlen. Haiden, egy fekete hajú, színes bőrű srác, a Hatok közül talán a legjófejebb arc, bár nyilván nem ismerem igazán. És végül de nem utolsó sorban Gabriel, akinek angyali külseje elég megtévesztő tud lenni, ugyanis angyalarca egy igazi bajkeverőt rejteget, aki előszeretettel hajt végre kisebb-nagyobb botrányokat órákon és szünetekben is. Nem akarok senkit sem szennyezni, nem az a fajta ítélkező típus vagyok, de mindenki tudja róluk, hogy olyanok, mint az ötévesek. Mindennel és mindenkivel csak játszanak és szórakoznak, aztán eldobják, mint a tönkrement játékot.

A csengő durva rikácsolása szakítja félbe a Valery Marshall névre hallgató naplóm írását, amit levágok az asztalra és rohanok ajtót nyitni Leon-nak.

-Sziaa!-ugrok a nyakába amint szélesre tártam az említett eszközt.

-Kopp, kopp.-ölel vissza jó szorosan, mire csak nevetek. -Mondd, minek zárod be az ajtót, ha tudod, hogy jövök te lány? -kérdezi, teljesen jogosan.-Talán félsz a betörőktől?

-Igen!-bólogatok hevesen, mire ismét felröhög, majd ellép mellettem és otthonosan levágja magát a kanapéra.

-Mizu van te csaj?-érdeklődik mire elmosolyodom.

-Semmi, éppen naplót írtam és arra gondoltam, ha nem jössz meg öt perc múlva, akkor elkezdem nézni nélküled a Vámpírnaplókat úgy huszadszorra.-közlöm a meghiúsult programomat, mire felcsillannak kék szemei.

-Arra gondolsz, amire én?-kérdezi, majd velem egyszerre rohanni kezd a szobám felé. Leon, vagy százszor gyorsabb nálam, ugyanis míg ő szín ötös tesiből addig én örvendezek a hármasnak is.

Körülbelül fél perccel később értem az emeletre, de addigra ő már bőven bekapcsolta a gépet.

-Összedobnál valami nasit, légyszi, Val?-néz rám boci szemekkel, mire szemforgatva visszamászok a konyhába és összedobom a kedvenc nutellás- fehércsokifagyis-tésztás sütinket.