The Fuckboy

¦6¦

"– Ti ketten – mutatott rám, és Reedre. – Az irodámba. Most."

Kedd délután, az óráim után bent kellett maradnom feltakarítani az egész ebédőt, Reeddel együtt, ahogyan a hét összes többi napján is.

Nagyon mérges voltam, amiért belerángatott a hülyeségeibe, és ezt apától is megkaptam. Valamiért nagyon nem szeretné, ha bármi közöm is lenne hozzá, és itt nem csak arról van szó, hogy védené a lányát egy hímringyótól. Valami sokkal több van a háttérben.

Így hát mikor elmondtam neki, hogy korrepetálnom kell kémiából, nagyon dühös lett, amiért elvállaltam.

A hét további része eseménytelenül telt -sikerült időben felkelnem minden nap-, egészen szombatig.

Reggel korán kellett kelnem, amihez nem igazán járult hozzá Reed, azzal, hogy péntek este bulit szervezett.

Tehát nyolckor kirugdostam magam az ágyból, és felvettem egy szürke melegítőt, meg egy fehér tapadós trikót, majd a fürdőszobába mentem, azon gondolkodva, hogy nem-e vagyok egy kicsit alulöltözve.

Végül arra jutottam, hogy kit érdekel, és magamra rántottam még egy cipzáros pulcsit is.

A szobámban összeszedtem a kémia füzetemet és a könyvemet, majd egy toll kíséretében leszaladtam az emeletről.

Belebújtam a fehér Nike cipőmbe, majd a kulcsért nyúlva kisétáltam a házból.

Útközben a szomszéd felé eszembe jutott, hogy nem is reggeliztem, de már lusta voltam visszamenni, és időm se lett volna.

Mielőtt bekopogtam volna a hatalmas faajtón, erősen megdörzsöltem a szememet.

Először halkan kopogtam, majd mikor nem nyitott senki sem ajtót, megpróbáltam hangosabban is. Erre sem érkezett válasz, ezért hosszasan becsengettem.

Míg vártam, egy kicsit körbekémleltem a környezetet. A felhajtón egy kocsi sem parkolt, csak egy tűzpiros motor, mellette pedig gondosan ápolt pázsit feküdt.

Az ajtó hirtelen, mégis lassan kinyitódott, és egy álmos Reed dugta ki rajta a fejét, majd mikor lepillantott rám teljesen kitárta azt, és az ajtófélfának támaszkodott.

– Hát te? – kérdezte mosolyogva.

Pár pillanatig csak álltam, és tanulmányoztam.

Göndör, kócos fürtjei hosszan a szemébe lógtak, fekete pólója szorosan a mellkasához tapadt, majd végigkövette szűkülő derekát. Sötétszürke melegítőnadrág takarta előlem bizonyára izmos lábait, cipő és zokni nélkül állt előttem.

Barna íriszei kutakodva figyeltek sötét szempillái alól, várva a válaszomra.

Gonoszan elvigyorodtam, amikor felfedeztem ezt az értetlenséget.

– Hoztam neked egy ajándékot – válaszoltam, és az oldaltáskámba nyúltam.

– Tényleg? – faggatott tovább, és kíváncsian hajolt közelebb.

– Aha. Mivel gondolom te már az első napon kihajítottad, gondoltam elhozom az enyémet – húztam elő a kémiakönyvem, mire arca fájdalmas grimaszba rándult.

Diadalittasan léptem be mellette a házba, de meg is álltam egyből.

Levettem a cipőmet, majd körülnézve az étkező felé indultam.

– Elfeljtettem, hogy ma jössz – drámázott iszonyatosan mély hangon.

– Hát, az szar ügy – mondtam, és helyet foglaltam az egyik széken.