The Fuckboy

¦12¦

" - Még szerencse, hogy tudok egy jó helyet, ahova VIP-ként bemehetünk - mondta egy sóhajtást követően.

Most rajtam volt a sor, hogy csodálkozzak, de mielőtt feltehettem volna egy kérdést, már padlógázzal száguldottunk a főutcán."

Egy szűk, egyirányú utcába befordulva Leo fékcsikorgatva lassított le és a lehúzott ablakon keresztül bámult egy sárga pólós, nagydarab pasasra, aki felvont szemöldökkel vizslatott minket.

– Cső Klington! – vigyorgott rá barátom a fickóra, aki ezt nem viszonozta, csak biccentett.

– Bellamy nem mondta, hogy ma is jössz – jegyezte meg undorodó stílusban, de azért továbbengedett minket.

Leo mosolyogva behajtott a parkolóba és leállította a motort. 

– Szóval ide szoktál járni Bellamy-val – mondtam egy pajkos vigyor kíséretében.

– Igen, néha benézünk erre a helyre. Nagyon klassz, majd meglátod – mosolygott vissza rám.

Aprót bólintottam és reménykedtem, hogy tényleg annyira szuper lesz, mint ahogy állítja.

Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé indultunk.

Halk zene szűrődött ki és amint kinyitottuk az ajtót mindenféle fények árasztottak el minket.

– Mehetünk? – kérdezte Leo és felém nyújtotta a tenyerét.

Néhány másodpercig hezitáltam, de végül megfogtam a kezét és együtt átléptük a küszöböt.

Végigsétáltunk egy szűk folyosón, Leo ment elől engem pedig a csuklómnál fogva húzott maga után. Arra számítottam, hogy a szoba végén a hangos tömeg felé vesszük az irányt, de ehelyett a szalaggal lezárt lépcsőt közelítettük meg, ahol egy újabb citromsárga felsőt viselő férfi várt minket, aki gond nélkül felemelte a kerítésként fukcionáló zsinórt.

Ezek szerint Leo tényleg nem viccelt, amikor azt mondta, hogy VIP-ként juthatunk be ide.

Egy örökkévalóságig tartó lépcsőzés után végre felértünk az emeleti táncparkettre és szinte egyből ki is szúrt minket valaki.

– Leo! – kiáltotta túl a tömeget Bellamy és imbolyogva felénk lépkedett. Megállt Leon előtt és magához húzva megcsókolta.

Vigyorogva figyeltem barátom meglepett arcát, aki esetlenül átölelte a fiút.

– Hozok inni, kérsz valamit? – kérdeztem és fejemmel a bárpult felé biccentettem.

– Vizet – tátogta és követte Bellamy-t egy nagyobb társaság felé.

A bárpulthoz léptem és addig szuggeráltam a csapost, amíg felém nem lépett.

– Mit adhatok? – kérdezte mogorván.

– Két szénsavmentes vizet kérek – mondtam, de épp csak befejeztem, amikor valaki megszólalt mellettem.

– Egy sört írj még hozzá, én fizetem.

A hang irányába kaptam a fejem, de amint rápillantottam a fiúra vissza is néztem a pult mögött álló lányra.

– Én fizetem, de sör nem kell.

– Avery – pislogott Reed kedvesen az összezavarodott pultosra –, törzsvendég vagyok, hallgass rám.

– Én meg fizető vendég – feleltem felháborodottan, de már kezdett nevetségessé válni ez az értelmetlen vita. Ennek ellenére azonban nem hagytam magam. – Van itt panaszkönyv? – néztem Reedre, majd folytattam. – Te törzsvendég vagy biztos tudod. Szeretnék panaszt tenni a kiszolgálásra.