The Fuckboy

¦2¦

"Ami annyit jelent, hogy a szomszédod lesz..."

°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°••°•°•°•°•°•°•°•°•°•

Ez az, ami utoljára hagyta el Leon száját. El sem merem képzelni, hogy az a seggfej a szomszédom legyen.

Felszisszentem, ugyanis észre sem vettem, hogy míg ezen gondolkodtam nagy mennyiségű, szénfekete hajamat kissé megritkítottam.

Idegesen lementem a konyhába, hogy benyomjak egy giga adag fagyit, tervem viszont elbukott, ugyanis anyu a konyhában ügyködött. Igen, ez még nem lenne probléma, csakhogy ő nem szereti ha sok édességet eszek. Ápolónők...;(

-Szia.-sétálok oda hozzá és egy puszi kíséretében hosszasan megölelem.

-Kicsim! Szia!-köszön vissza.-Hogy-hogy ilyen korán fent vagy? -kérdezi.

-Nem tudtam tovább aludni. -ásítok.-Bocsi. És nem, nem te keltettél fel.-mondom, megelőzve a következő kérdését.-Adtál már Felix-nek kaját?-kérdezem.

-Igen, estig elég lesz neki.-válaszol, amikor csöngetést hallunk.-Oh, biztos a pizza. Szívem, nem baj, hogy azt rendeltem ebédre ugye? Kinyitnád légyszi?-hadarja.

Mosolyogva lépek az ajtó elé. Remélem Hawaii-t rendelt anyu...

Ahogy kinyitottam, azzal a lendülettel vágtam vissza az ajtót, ahogy megláttam a küszöbön álló személyt. Na jó, ha őszinték akarunk lenni kicsit haboztam, hogy megnézzem, hogy néz ki.

Sötétkék térdnadrágot és egy fehér pólót viselt, sötétbarna fürtjei sűrű csigákban hullottak a homlokárs és egy csokor vörös rózsát tartott a kezében.

Láthatóan ő is megdöbbent, ugyanis ajkai kissé elnyíltak a meglepettségtől.

Az ajtónak dőlve szitkozódtam, amikor újra csöngettek, ezúttal viszont hosszasan.

Feltéptem az ajtót-megjegyzem, lehet, hogy egy kicsit indulatosan, aminek következtében az ajtó reccsent egyet- és ideges fejjel beszélni kezdtem.

-Mit akarsz?

-Neked is szia.-kezdi-most költöztünk a szembeszomszédo-
tokba és illendőnek tartottam, hogy átjöjjek, bemutatkozzak és hozzak egy csokor virágot üdvözlésem jeléül.-mondja totál komoly fejjel, totál kedvesen.

Összefonom a karjaimat a mellkasom előtt és úgy nézek le rá a lépcsőre.

-Kincsem!-hallom anya hangját. Ne, ne, ne, ne. Ha meglátja, akkor behívja, hogy beszélgessünk.

-Mindjárt megyek!-kiálltom vissza és kilépek az ajtón a hűs nyári szellőbe.-Menj már odébb!-szólok rá amikor látom, hogy derűsen figyeli szerncsétlenkedésemet.-Jó. Szuper, hoztál virágot, köszi, pontosan tudom ki vagy, szóval ezt most elveszem és szia.-hadarom és kikapom a csokrot a kezéből.

-Ha lehet, ne hajítsd ki az első kukába. Drága volt.-mondja.

-Kislányom, mit csinálsz te idekint?-érkezik meg anyu is mire háttal neki lehunyom a szemeimet.

-Nézd, Reed hozott nekünk virágot. Most költöztek ide. -mutatom fel a virágot a kezemben és próbálok minnél bájosabban mosolyogni.

-Ó, hát miért nem ezzel kezdted. Isten hozott nálunk Reed! Nem szeretnél bejönni?-kérdezi.

-De, szívesen!

-Nem ér rá.-mondjuk teljesen egyszerre.

Anyu kicsit furán néz, de ránk hagyja, valami olyasmit mormolva, hogy "fiatalok".