"- Felhívtál a szobádba, de már volt bent valaki? Te jó ég, még jó, hogy nemet mondtam! - háborodtam fel teljesen, majd kimasíroztam az ajtón.
Az utcán még hallottam, ahogyan azt kiabálja, nem csak nemet mondtam, de semmi pénzért se mennék a szobájába.
És milyen igaza volt!"
Szombat este van.
Már órák óta próbálom az agyamba vésni a francia szavakat, de egyszerűen nem megy. Nem akarnak engedelmeskedni nekem.
Halk kopogás jelzi, hogy valaki belépni készül a szobámba, mire felülök, így pontosan látom, ahogy anyu bedugja a fejét az ajtómon.
- Szia drágám - mosolyog kedvesen majd belép a helyiségbe.
- Szia - köszönök én is.
Álmosan dőlök el oldalra, és lehunyom a szemeimet. Legszívesebben elaludnék, és még holnap se kelnék fel.
- Mi újság angyalom? Hogy ment reggel a korrepetálás? - kérdezte, nekem pedig grimaszba rándult az arcom az emlékek hatására. - Ajjaj, na mesélj - nyaggatott én pedig becsapva a füzetemet, idegesen a hajamba túrtam.
- Mindegy nem nagy szám, csak Reed hozta a szokásos formáját - válaszoltam, a lehető legfinomabban fogalmazva.
Anyu elhúzta tökéletes ajkait -amiket persze nem örökölhettem-, mintha pontosan tudná mire célzok.
Elnyomott egy ásítást, és intett a kezével, hogy menjek arrébb.
Amint helyet adtam neki, becsusszant mellém a takaró alá, és felém fordulva pislogott a párnámról.
- Milyen szép nyakláncot hozott neked apád - jegyezte meg, a nyakamban lógó ékszerre pillantva.
Halványan elmosolyodva bólintottam egyet, és msgtapogattam az említett tárgyat.
- Na, jól van kincsem, lefekszem aludni, holnap korán kelek - búcsúzott pár perccel később.
- Rendben, jó éjszakát - köszöntem el én is, és a földön heverő füzetemre pillantottam.
Hangosan nyöszörögve vettem fel, majd tettem le az asztalra és a fürdőbe lépve alaposan megnéztem magam a tükörben.
A szemeim alatt halvány karikák húzódtak, az orromon néhány szeplő kirívóan feszített. Világos bőrömet sötét hajam még jobban kiemelte, íriszeim durcásan pillantottak vissza rám a tükörből.
Egy hatalmas sóhajtás kíséretében megengedtem a kádamba a forró vizet, és beleültem.
Néhány vizes tincs a nyakamra tapadt, az ujjaim perdig már teljesen szétáztak.
Halk zene ütötte meg a fülemet, én pedig összeráncolt homlokkal meredtem magam elé, és tudatosult bennem, hogy a szomszédban már megint szétcsapják magukat az emberek.
Bebugyoláltam magam egy törülközőbe, és besétáltam a szobámba. Rápillantottam az órára.
8:24
Kinéztem az ablakon a szembeszomszéd házára, de abban a pillanatban az arckifejezésem megváltozott semlegesről mérgesre.
Reed az ablakban állt, és egyenesen a szemembe nézett, aztán egyre lejjebb, a csupasz nyakamra és kezeimre.
Gyorsan elrántottam a függönyt, és lehúztam a redőnyt is.
Felvettem a pizsamámat, ami egy fekete rövidnadrágból és egy vajszínű trikóból állt.
YOU ARE READING
The Fuckboy
RomanceValery Marshall élete száznyolcvan fokos fordulatot vesz, amikor az eddig üresen álló szembeszomszéd házba új lakó költözik, méghozzá nem is akárki. Bizony, a gimnázium legkedveltebb és legönteltebb futballcsapat kapitánya megérkezett! Reed Henderso...