The Fuckboy

¦13¦

"A homlokomnak döntötte a sajátját, de még a sötétben is láttam az arcára kiülő őszinte mosolyt."

Egész éjjel szinte semmit sem aludtam, az agyam még napokkal később is tele volt... hát Reeddel.

Azóta a bizonyos este óta nem beszéltünk, de még csak nem is láttam, még a suliban sem.

Izgalmamban már hat órakor talpon voltam, megállás nélkül az ujjaimat tördeltem. Rettentően rossz szokás, de legalább a feszültséget oldja.

Reggelire a fél hűtőt kirámoltam, amit aztán később rendesen meg is bántam. Fél órával később gyomorgörccsel hajoltam a vécécsésze fölé és próbáltam visszaöklendezni a ketchupbe mártott sajtos pogácsát.

Egyébként ez a művelet sikertelen volt, nem hánytam vissza.

Hét óra negyvenkét perckor tetőtől talpig felöltözve és elkészülve álltam a  kocsibejárónkon Leonra várva, aki nem sokkal később meg is érkezett.

Már éppen arra készült, hogy ráfekszik a dudára, amikor bepattantam mellé az anyósülésre.

Nagyokat pislogva letolta az orra hegyére a napszemüvegét és onnan bámult rám.

– Jól érzed magad csajszi? – kérdezte.

– Remekül. Miért? – kérdeztem vissza, de az agyam már teljesen máshol járt.

Az utca túloldalán éppen egy nagyon is dögös pasi sétált az autója felé, az igazán rosszfiúsan kigombolt fehér ingjében és felháborítóan tökéletesen beállított sötét fürtjeivel.

A mellettem ülő fiú hatalmasat boxolt a vállamba.

– Aú! Ezt miért kellett? – kiáltottam fel majd én is meglendítettem felé az öklömet.

– Azért – kezdte, miközben ügyesen hárította a következő ütést –, hogy ne legyél nyuszi, és ne csak a távolból meredj utána, mert kívülállóként ez bizony egy kicsit ijesztő.

– Nem vagyok nyuszi – fontam karba a karjaimat a mellkasom előtt és az utat kezdtem bámulni. – Inkább menjünk, nem akarok elkésni.

Leo halkan kuncogva rátaposott a gázpedálra és hangosan, hogy az egész utca hallja beleértve Reedet is, végigszáguldott az úton.

– Tényleg nem értelek – kezdte újra, amikor megálltunk egy piros lámpánál. – Lesmárolt egy buli kellős közepén, de te még egy sziát se vagy képes odanyögni neki.

– Szerinted, hány lányt csókolt meg csak egyetlen egy másik bulin? – kérdeztem, de igazából nem vártam válaszra.

– Mondjuk szerintem inkább azt akarná, hogy a nevét nyögd – folytatta a gondolatmenetét, mintha én meg se szólaltam volna.

Egy fekete Porsche állt meg mellettünk. Az ablakai le voltak húzva, hangos zene ütötte meg a fülemet.

Mindketten a sofőrre néztünk, és azt hiszem mindkettőnk arca rákvörösbe váltott.

Az autó belsejéből fehér füst tört elő, ahogy vezetője beleszívott az ajkai között tartott cigarettába. Fekete napszemüveg takarta el azokat a már jól ismert sötétbarna szemeket, apró ráncok futottak végig hófehér, könyékig feltűrt ingén.

Oldalra döntötte a fejét és még a szemüvegen keresztül is éreztem perzselő tekintetét. A szája sarkában apró mosoly bujkált, amitől garantáltan csak még jobban zavarba jöttem.

– Hali – köszönt azon a legendás basszus hangján, ami után oly sok lány vágyakozik.

Mi csak lestünk Leonnal ugyanolyan döbbent fejjel.