The Fuckboy

¦5¦

"-Tartsd magad távol a Henderson fiútól. Csak a bajt hozza rád és a családja is -mondta, majd elfordult a folyosón."

– Valery! Az Isten áldjon meg, ébresztő! – üvöltötte egy ismerős hang kissé tompán.

Összeszűkült szemekkel pillantottam az éjjeliszekrényemen heverő órára, de abban a pillanatban fel is pattantam.

Negyed óra múlva elkések.

A szekrényembe túrtam és az első ruhát ami a kezem ügyébe került gyorsan felkapkodtam magamra.

A fürdőszobába rohanva előkaptam a fogkefémet és a fésűmet, majd egyszerre kezdtem bele a két műveletbe.

Könnyezve siettem le az emeletről, és a sportcipőmet felkapva rohantam ki Leon kocsijához.

– Tempó, tempó, tempó! – kiáltotta, és meg sem várva, hogy beszálljak elindult.

Tíz méter rohanás után szó szerint beugrottam az anyósülésre, ő pedig padlógázzal száguldott a suli felé.

– Ha most miattad elkések, kinyírlak – mondta egy éles kanyar bevétele után.

– Nem fogsz – válaszoltam, és amint leparkolt mindketten eszeveszett sprintbe kezdtünk.

A bejárat előtt intettünk egymásnak, ugyanis míg Leonak törije lesz, nekem kémiám.

A csengővel párhuzamosan estem be a terembe, és lihegve vágtam le magam az utolsó szabadon maradt padba.

Nem sokkal később a tanár is megérkezett, én pedig a szokásos lelkesedésem helyett, most félig alva hallgattam a tanárnő magyarázatát. Úgyis kívülről fújom már az anyagot.

Óra végén Ms. Silver magához hívott.

Kíváncsian hallgattam, ahogy először kitért a bambulásom okára, hiszen emiatt akár az egész osztályt benttarthatta volna, majd áttért egy érdekesebb témára.

– Tudom, hogy nagyon elfoglalt lehetsz mostanság, főleg az iskola elkezdődése után, készülsz a nyelvvizsgákra, esetleg már az érettségire is, de az egyik diáknak szüksége lenne a segítségedre – kezdett bele, majd mikor kérdőn pillantottam rá folytatta. – A fiú tavaly éppenhogy csak átcsúszott, és félő, hogy idén meg is bukna, ezért még időben szeretném, ha elkezdenél vele foglalkozni. Természetesen nem maradsz jutalom nélkül, és az egyetemeken is jó szívvel veszik a korrepetálás jellegű tevékenységeket – mondta, én pedig egy aprót biccentettem.

Valóban jól jönne egy kis plusz pont a későbbiekben, és nekem se ártana az ismétlés.

– Remek, akkor talán hamarosan ide is ér, és akkor bemutatkozhattok egymásnak, és az időpontokat is megbeszélhetitek. Heti egy alkalom minimum kéne – mondta mosolyogva, ezzel párhuzamosan pedig nyílt is az ajtó.

Mindketten az érkező személyre pillantottunk, de nekem a szavam is elállt.

A fiú szintén megtorpant, amikor realizálta jelenlétemet, és ideges mosollyal az arcán lépett a terembe.

– A szünetben ismerkedjetek össze amennyire lehet, egyesztessetek időpontot, és menjetek órára – hagyott minket kettesben a tanárnő.

Karbatett kezekkel álltam, megszólalni se bírtam. Szándékosan akar kicseszni velem az élet?

– A szerda neked megfelel? – kérdezte halkan, szelíden, mondhatni már bájosan némi csend után.

– Nem – válaszoltam.

A tervem az volt, hogy egyik nap sem lesz jó, ami neki az lenne. Kiváló taktika.

– Péntek délután?