Érzelmi kötelék ʰʸᵘⁿⁱⁿ [✓]

»28. rész«

Öt percen belül már egy sebtapasz díszelgett a könyökömön, ami miatt értetlenül néztem Hyunjinra.

-Mi a fenének kell ez? Nem is vérzik már szerintem. Hyunjin... Szörnyű vagy. - közöltem.

-Szörnyen jó? Gondoskodó? Aggódó? Szörnyen... Tökéletes? - kérdezte.

-Jézusom... Jeongin. Reped a plafon azt hiszem. - nézett fel Felix a plafonra.

-Szerintem is. Menjünk ki a konyhából, mert a végén ránk fog szakadni...

-Hát jó. Gonoszkodj. Többet nem figyelek rád. Sőt. Hagyj békén. - játszotta a sértettet Hyunjin.

-Jó. Gyere Lixie. - mondtam, majd megragadtam a karját és felsiettem vele a szobámba.

-Boldogabbnak tűnik. Jól van? - kérdezte Felix aggódva, majd leült az ágyamra.

-Biztosan rossz neki. Tereli a gondolatait most. És hát... Segítek neki. Csak ránk számíthat már. Másra nem... - sóhajtottam.

-Te itt leszel neki. Én meg rajtad lógok, szóval rajta is. - mosolyodott el Felix.

-Yang Jeongin. - rontott be Hyunjin a szobámba. - Te... Te...

-Én? - kérdeztem mosolyogva.

-Nem tudom. - nevetett fel.

-Elég hosszú volt a nap nem? Plusz ez az este... Mintha egy hetet tett volna ki ez a nap. És még csak a nyolc órát léptük át. - sóhajtott Felix.

-Amúgy igen. Elég rosszul végződött ez... Majd egyszer bepótoljuk úgy, hogy felejthetetlen lesz. - mondtam mosolyogva.

-Hiszen már felejthetetlen. - közölte Hyunjin, majd vigyorogni kezdtem.

-Jó... De nem Lixienek. - közöltem.

-Hidd el az. Ilyen vitát se néztem még így végig... - mondta.

-Mit csináljunk? - kérdeztem.

-Aludjunk. - nyújtózott egyet Felix.

-Már most? - kérdeztem.

-Jó, akkor még ne. De viszont én lefürdök. - közölte Felix, majd kisietett a szobából.

-Mintha csak otthon lenne. - mosolyodott el Hyunjin.

-Te is ilyen vagy. De hát... Otthon vagytok. - mondtam. - Amúgy... Most akkor hogy alszunk?

-Fekve kicsi Szívem.

-Ha-ha... Nagyon vicces. - forgattam a szemeimet.

-Jó na... Hát hogy? Felix itt. Te nálam. Nincs vita. Hatalmas pontot teszek a végére. - közölte.

-Hát jó. De mondom. Vigyázz, mert feljelentelek. - közöltem.

-Én is téged.

-Zaklass mást. - mondtam mosolyogva.

-De mást nem fogok. Ilyen módon nem. - közölte.

-Milyen módon? - kérdeztem egy halvány mosollyal.

Hyunjin hirtelen megragadta a karomat, majd egy mozdulattal rántott szorosan magához.

-Megmutatom.

-Hyunjin... Ide már az FBI kell. - közöltem, majd mind a ketten egyszerre kezdtünk el nevetni.

-Meg az állatvédők.

-Az miért?

-Most mondjam el újra bundás barátom? - kérdezte.

-Hozzátok pszichológus kell inkább. - közölte Felix, majd egyből elengedett Hyunjin. - Megyek már nyugi. Csak itt hagytam a törülközőm. - mondta, majd kisietett az ajtón.

-Úgy érzem az életem most vált tökéletessé. Van egy hihetetlenül bolond, de imádnivaló barátom. - kezdtem el mesélni.

-Oh, milyen csodás szavak hozzám.

-Ez Felix akart lenni. - közöltem, majd nevetni kezdtem.

-Akkor hallgatlak tovább.

-Meg van egy... Nem tudom micsodám.

-Szívembe hatoltál ezzel a bókkal. Mindjárt sírok annyira megérintettél. - kapott a szívéhez.

-Szeretlek és fontos vagy kész. Érd be ennyivel. - közöltem.

-Nem érem be. - tette keresztbe kezeit.

-Így is egoista voltál lent a konyhában. Hova ragozzam még? - kérdeztem.

-Majd akkor érem be, ha egy pár leszünk. Addig nem. - közölte.

-Új nap, új esélyek tudod. - mosolyodtam el zavartan.

-Értem én a célzást. Akkor holnap kimondjuk Inie. Addig pedig... Sunyiba csinálom ezt.

-Mit?

Hyunjin hirtelen ajkaimra tapadt, ami miatt elmosolyodtam, végül viszonoztam a tettét ismét.

Viszonzom most, holnap, és mindig.
Mert szeretlek és foglak is.

Történjen bármi, akkor is...