Érzelmi kötelék ʰʸᵘⁿⁱⁿ [✓]

»21. rész«

Amint visszaültem Hyunjin mellé a kanapéra egyből gondolataimba merültem.

Nem gondoltam volna, hogy Hyunjin idővel teljesen meg fogja változtatni az életemet. És azt sem gondoltam volna, hogy ennyire zavarni fog az, mikor Hyunjin a legjobb barátjával van...

Őt sem zavarja Lixie, akkor engem sem kéne zavarnia Seungminnek...

Meg kellene barátkoznom a helyzettel.
A tudattal, hogy ő csak a barátja.

Lehet jobb lenne, ha megismerném egy kicsit...

-Hyunjin... - néztem lassan a fiúra, ki amúgy is engem nézett.

-Azt hittem már nem kapsz észhez. - nevetett fel. - Min agyaltál ennyire?

-Neked Seungmin tényleg a legjobb barátod igaz? - kérdeztem halkan.

-Igen. Miért?

-Szeretném ha... Azok is maradnátok. Ha nem változna semmi köztetek. Nem akarok közétek állni. - közöltem.

-Nem állsz közénk. Csak... Kicsit furcsa helyzet alakult ki. - sóhajtott.

-Hívd fel. - mondtam ki, majd meglepetten nézett rám. - Jöjjön vissza.

-Már lassan esteledik...

-Akkor aludjon itt. - mondtam halkan.

-Beléd meg mi ütött? - kérdezte.

-Szólók Felixnek is. Simán visszajönne. - mosolyodtam el. - Hívd át Seungmint. Tartunk egy közös estét. Megismerjük egymást. Amúgy is... Rosszul érzem magam. - közöltem. - Seungmint mindig csak elüldözöm... Na gyerünk. Hívd át.

-Biztos ezt akarod? - kérdezte halkan.

-Biztos. - mondtam eléggé bizonytalanul.

-Jó. De tartsd a szemed előtt azt, hogy csak a barátom. Szorítsd vissza a kis féltékeny énedet. - mosolyodott el.

-Amúgy mikor megöleltem Felixet, akkor te mondtad azt, hogy féltékeny leszel. Most akkor ki is a féltékeny? - kérdeztem meg mosolyogva.

-Mindketten azok vagyunk. - vallotta be nevetve. - Na akkor felhívom.

-Én meg hívom Lixiet. - mondtam, majd telefonomat előkaptam a zsebemből.

Felix szokása szerint szinte egyből felvette. Ledaráltam neki az ötletem, ő pedig kicsit sem habozott a válaszon. Benne volt, viszont meg akarta beszélni a szüleivel is, úgyhogy megállapodtunk abban, hogy dob egy üzenetet amint megkérdezte őket is.

Miután bontottuk a hívást, a nappaliban fel-alá járkáló Hyunjinra néztem, majd sóhajtva emelte el a fülétől a telefonját.

-Nem veszi fel. - mondta halkan.

-Lehet nincs telefon közelben.

-Lehet... Na mindegy. - mondta, majd egyből megszólalt a telefonja. - Seungmin. - mosolyodott el.

-Látod? Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. - mondtam, miközben felvette a hívást.

Nagyjából tíz percig hallgattam, ahogy Hyunjin beszél vele, majd felkeltem a kanapéról és ott hagytam a nappaliban. Nem akartam közbeszólni, és azt sem, hogy miattam tegye le, szóval inkább a konyhába mentem.

Töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd megrezzent a telefonom. Felix írt egy üzenetet arról, hogy este hét óra körül érkezik. Amint elolvastam beleittam a pohárba, majd nem sokkal rá Hyunjin jelent meg a konyha ajtajában, miközben még mindig Seungminnel beszélt.

Hirtelen a telefont nekem nyújtotta, majd kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Seungmin veled akar beszélni. - közölte.

De... Miért?

-Hát jó. - mondtam, majd félve vettem át a telefont és a fülemhez emeltem. - Szia Seungmin. - köszöntem neki, majd Hyunjinra néztem, aki elmosolyodott.

-Szia Jeongin. Hyunjin említette az ötleted és... Ezt inkább veled szeretném megbeszélni... Egyáltalán miért hívsz át? - kérdezte.

-Szeretnélek megismerni. Nem volt szép tőlem, hogy kétszer is elüldöztelek. Sajnálom. Jóvá szeretném tenni. Ráadásul szeretnélek megismerni. Meg talán... Meg is beszélhetnénk mindent. Együtt. - mondtam.

-Kedves tőled, hogy a történtek után még meghívsz. - nevetett fel kínosan. - De teljesen igazad van. Amúgy is szeretném megismerni azt a személyt, akit Hyunjin választott. - közölte. - Mikorra jöjjek?

-Hét órára? - kérdeztem halkan.

-Tökéletes. - mondta, majd bontotta a hívást.

Valahogy úgy érzem, hogy Seungmin nem fogadta el azt, hogy Hyunjin és köztem kezd alakulni valami. Valami, ami több egyszerű barátságnál.

Ez az este lehet, hogy kínos lesz...