Érzelmi kötelék ʰʸᵘⁿⁱⁿ [✓]

»11. rész«

Sokkoltan néztem Hyunjint, ki folyton kerülte velem a szemkontaktust. Számat szóra nyitottam, de egy hang nem jött ki onnan.

-Szóval ez a helyzet. Már te is tudod. - mondta egy sóhajtás kíséretében.

-De... Mi? Hyunjin... Mégis miért? - kérdeztem nehezen.

-Hogy miért? - kérdezte, majd rám nézett. - Kitagadtak. Nem tekintenek a fiúknak többé.

-Ezért sírtál akkor... - mondtam halkan.

Hyunjin némán bólintott egyet, majd egy erőltetett mosolyra húzta a száját.

-A vicc azaz, hogy mindez azért van, mert... Meleg vagyok. - közölte. - Apám folyton azt vágta a fejemhez, hogy mit vétett, amiért ez lettem... Ez... És még engem mondanak szánalmasnak... A saját szüleim nem fogadnak el... - közölte idegesen, majd felkelt az ágyról.

-Ez nem igazság... Te nem érdemled ezt. Hyunjinie. - mondtam halkan, majd pillanatok alatt átöleltem a fiút.

Hyunjin először meglepődve állt egyhelyben, majd lassan viszonozta az ölelésem. Szorosan öleltem, ahogyan ő is engem. Percekig álltunk így, aztán végül elkezdtem hátrálni.

-Nem hittem volna, hogy a lent történtek után átölelsz. - nevetett fel kínosan.

-Van nagyobb gond is annál Hyunjin. Nem érdekel az, amit mondtál lent. Sokkal fontosabb, hogy... Te jól legyél. - közöltem halkan.

-Sosem voltam még ilyen jól Jeongin. - közölte. - Kaphatok még egy ölelést? - kérdezte, majd kitárta két karját.

-Hát hogyne. - nevettem fel, majd ismét megöleltem a fiút. - Amúgy... Nem nézünk meg egy filmet? Terelné a gondolataid. - mondtam, amit ismét elváltunk egymástól.

-Nézhetünk.

-Menjünk le a nappaliba. - közöltem, majd Hyunjin kezét megragadtam és vezetni kezdtem.

-Már a kezem is fogod. Inie... Mi lelt téged? - kérdezte Hyunjin nevetve.

-Nem tudtam, hogy zavar. - néztem rá, majd készültem elengedni a kezét.

-Nem zavar. Sőt én... Mindegy. Fogd csak. - mondta mosolyogva.

A nappaliban leültünk egymás mellé a kanapéra, majd a távirányítóért nyúltam. Amint bekapcsoltam a TV-t Hyunjin kikapta a kezemből.

-Ah, kéne a laptopom... Elfelejtettem. - sóhajtottam.

-Nézzünk csak TV-t akkor. Biztosan megy valami. - közölte, majd kapcsolgatni kezdte.

Kíváncsian figyeltem a csatornákon lévő kiírásokat, amik mindig váltáskor jelentek meg, majd Hyunjin megállt egy sorozatnál.

-Ezt ismered? - kérdezte.

-Nem. Mi ez? - kérdeztem, miközben felé pillantottam.

-Fogalmam sincs. De nem találok semmi jót. - mondta sóhajtva.

-Hagyd itt akkor. - közöltem, majd mind a ketten csendben maradtunk.

A képernyőt figyeltük mind a ketten, miközben néha-néha Hyunjin felé pillantottam. Látszott rajta, hogy nem köti le a sorozat. Úgy tűnt, mintha folyamatosan agyalt volna valamin. Visszanéztem a TV-re, majd én is elgondolkoztam.

Ha Hyunjint kidobták a szülei, akkor most nincs hol laknia... Én egy hétre befogadtam igaz, de az... Semmi. Mi lesz vele utána?

-Jeongin. - mondta ki hirtelen a nevemet Hyunjin.

-Igen? - kérdeztem felé nézve.

-Igazán hálás vagyok, amiért még nem dobtál ki. - mosolyodott el.

-Nem adtál okot arra, hogy kidobjalak. Sőt... Ha szeretnéd, akkor... Maradhatsz kicsit tovább is. Amíg... Nem találsz valami megoldást a helyzetedre. - mondtam halkan, majd elnéztem róla.

-Így is lehet a terhedre vagyok. Köszönöm Inie, de... Maradjunk az egy hétnél. Nem akarok sok lenni neked. - közölte. - Majd... Valamit kitalálok.

-Nem vagy a terhemre. És sok se. Komolyan gondoltam azt amit mondtam. - néztem újra rá.

-Túl kedves vagy velem... - mondta halkan.

-Kedvellek. Szóval... - kezdtem el egy mosoly kíséretében.

-Én is kedvellek Jeongin. Nagyon. Sőt rettenetesen. Pedig nem ismerlek régóta. - közölte.

Arcomon halvány pír keletkezett, majd elmosolyodtam.

-Maradsz akkor? - kérdeztem halkan.

-Szeretnéd? - kérdezte mosolyogva.

-Te szeretnél? - kontráztam mosolyogva.

-Maradni, vagy téged? - kérdezte.

-Mi? - kérdeztem lefagya.

Hyunjin a szemeimet fürkészte egyfolytában, ami miatt kezdtem magam egyre kellemetlenebbül érezni.

-A mindkettő is lehet opció. - közölte halkan.

-H-Hyunjin... Mi ütött beléd? - kérdeztem zavartan.

-Nem tudom. - közölte halkan. - Inie...

Hyunjin egyre jobban kezdett el közeledni felém, majd teljesen lefagytam.

Hyunjin... Mit akarsz tenni?
Ugye nem...?

-Hyunjin...

Egy másodpercre sem állt meg. Szemeit lassan az ajkaimra vezette, majd szívem iszonyatosan kezdett el verni. Nem értettem a szándékát, ahogyan a reakciómat sem. Egyedül egyet tudtam. Hyunjin nem nézett ki úgy, mint aki megakarná gondolni magát. Csak közeledett és közeledett. Én pedig nem hátráltam. Egyáltalán nem.

Mi ütött belénk Hyunjin?

----------------------

Sziasztok. ^^
Ne haragudjatok, amiért ennyit kellett várnotok a következő részig. Valószínűleg most egy darabig kiszámíthatatlanul fogom hozni őket. Attól még megpróbálok sietni velük. ❤️