Érzelmi kötelék ʰʸᵘⁿⁱⁿ [✓]

»22. rész«

-Na jön? - kérdezte Hyunjin, amint visszaadtam neki a telefonját.

-Igen. - mondtam halkan, majd szótlanul mentem ki a konyhából.

Örülök, hogy jön. Tényleg itt az ideje megismernünk egymást. De félek...
Félek, hogy rosszul fog elsülni.

Egyenesen az emeletre mentem, viszont a saját szobám helyett a másikat vettem célba. Sóhajtva nyitottam be Hyunjin ideiglenes szobájába, majd az egyik hatalmas két ajtóval rendelkező szekrény elé léptem. Kitártam mindkét ajtaját, aztán szemeimet az ott tárolt plusz ágyneműre helyeztem.

Van ágyneműje Hyunjinnak és nekem. Akkor itt egy Felixnek, de Seungminnek mit adok? Egyáltalán ki hol fog aludni?

-Szép volt Jeongin ezt megint megcsináltad... - szenvedtem hangosan.

-Mi a baj? - kérdezte Hyunjin az ajtóból, ami miatt megrezzentem.

-Hangosabban gyere, mert a frászt hozod rám. - néztem rá mosolyogva.

-Bocsi. - nevetett fel, majd egyenesen felém indult.

Mindketten a szekrényben lévő ágyneműt néztük, majd lassan neki álltam kiszedni onnan.

-Ez nem lesz elég. - mondtam, amint a kezembe vettem a takarót és a párnát.

-Látom... És ha mondjuk ezt adod Seungminnek? A tiédet meg Felixnek.

-És nekem mi jut? - kérdeztem kíváncsian.

-Ott az enyém. - közölte.

-Akkor meg neked nem lesz. - néztem rá sóhajtva.

-Nem úgy gondoltam te bolond. Ott az enyém neked is. Így érthetőbb? - kérdezte mosolyogva.

-Azt akarod, hogy... Mi... - kezdtem el, majd zavartan fordítottam el a fejemet.

-Miért ne? Hiszen mi már... Majdnem együtt vagyunk nem? - kérdezte.

Némán néztem a szekrényem felé, majd amilyen gyorsan csak tudtam témát váltottam.

-És hol fog aludni Seungmin? Felixnek oda adom a szobám akkor...

-Nappali? - kérdezte Hyunjin.

-Ne már, hogy a vendég aludjon ott... Tudod mit? Majd én alszok ott. - közöltem, majd újra felé néztem.

-Akkor én is.

-Én miattam nem kell.

-Tudod... Mi osztozkodunk. - jutatta eszembe.

-Tényleg... De te is vendég vagy.

-Csak ennyi vagyok? Egy vendég? Én is szeretlek. - közölte egyre halkabban.

-Hyunjinie... Ne már... - nyöszörögtem. - Jó. Akkor ott alszunk. Seungmin meg itt. Vagy alszanak együtt. - jutott eszembe még egy opció.

-Nekem mindegy. A lényeg, hogy mellettem fogsz aludni. - mosolyodott el, én pedig ismét zavarba jöttem.

-Mennyi az idő? - kérdeztem halkan.

-Olyan hat körül lehet. Miért?

-Mert kész akarok lenni mire jönnek. Fogd meg. - nyomtam a kezébe az ágyneműt.

A fiókos szekrényhez léptem, majd kihúztam és keresni kezdtem huzatokat az ágyneműkhöz. Sorra szedtem ki őket a fiókból, majd amint meg volt minden Hyunjinra néztem.

-Nem lesz ez sok huzat? - kérdezte.

-Nem. Le akarom cserélni az enyémet is. - mondtam terveimet.

-Segítek. Megcsinálom Seungminét.

Hyunjin kezébe adtam egy-egy huzatot a takaróhoz és a párnához is, majd a maradékkal a szobámba mentem.

Elkezdtem lehúzni a huzatokat az ágyneműmről, majd amint kész lettem vele felhúztam rá az újat. Bevetettem újra az ágyamat, aztán a kezembe vettem a lehúzott huzatot, majd a fürdőbe mentem, ahol bedobtam a szennyesbe.

Sietve mentem vissza Hyunjin szobájába, majd a takarót összetűrő fiúra néztem.

-Szerintem vigyük át a szobámba. Bár itt is maradhat. - mondtam, miközben megvontam a vállamat.

-Gondolkoztam amíg elvoltál. - mondta Hyunjin sóhajtva.

-Baj van? - kérdeztem félve.

-Dehogy. - mosolyodott el halványan. - Csak...

-Én figyelek. - mondtam mosolyogva.

-Nem kell senkinek aludnia a kanapén.

-Dehogynem. Nem férünk el másképpen.

-Hát de... Mert ha mi együtt alszunk, akkor ők is tudnak együtt aludni. Elférnének egymás mellett.

-Az igaz, de nem akarok kényelmetlenséget okozni nekik. Az, hogy mi együtt aludnánk az... Normális. - mondtam, majd elmosolyodott.

-Igaz. Akkor... Van másik verzió.

-Micsoda? - húztam fel a szemöldököm.

-Sokkal kényelmesebb megoldás. Elkerüljük vele a kellemetlenségeket.

-Hallgatlak.

-Én alszok Seungminnel.

Na erről szó sem lehet.