Ne fuss el tőlem! Százegy az ölelés.
Százegy a hűségbe-zárt lakat.
Mérhetetlenül felcsengett százegy éj,
viszonzatlan százegy akarat.
Porcsepp és tajték. Százegy fodros hullám.
Hitványul itt hagyott százegy nap.
Százegy szerelemből lett sosincs-márvány
a megfagyott százegy jégdarab.
Felöltő-magányunk hát ronggyászakadt,
s százegyszer konokul csodálom,
lidércfény kendőzetlen ege alatt,
hogy bőrünkhöz vérvíz reá folyt.
De mi végleg százegy csók-tengerből lett,
már százegy onnan a túlsó part,
futó vágyunk elcsitulva szendereg,
s bennünk százegy lélek szomjan halt.
YOU ARE READING
A CSÖND IMÁJA
PoetryRészlet harmadik kötetemből: A csend egy különös másik világ. Hely, ahol meghúzódhatunk, menedékre lelhetünk. Verseim épp ilyenek. Zaklatottak, néha megnyugvással teltek vagy épp beletörődésbe torkollóak. Egy másik kis univerzum melyből a csend fogs...
