Meleg nyár volt pirkadatkor,
emlékszem rá, nem is régen,
volt egy asszony, őszhajával,
mesélt egykor messziségnek.
Befűtötte kis konyháját,
hogy forrón izzon a redli,
mi sült benne?- ki tudja már,
azt talán senki se sejti.
Stelázsiján a lekvárok,
porcelántól dús a kredenc,
sparhert lapján főtt a lábos,
miközben a kertjébe ment.
Vele voltam kisgyerekként,
szaladtam mindig utána,
kötényét fogtam kezemmel,
de mára már fény az álma.
Fenn az égből reám ragyog,
tanúi mások nem voltak
csak Ő, Én és a Csillagok.
Húsz év telt el már azóta,
lélekben bár velem lehet,
s könnyedséggel én azóta:
kémlelem a felleget!
YOU ARE READING
A CSÖND IMÁJA
PoetryRészlet harmadik kötetemből: A csend egy különös másik világ. Hely, ahol meghúzódhatunk, menedékre lelhetünk. Verseim épp ilyenek. Zaklatottak, néha megnyugvással teltek vagy épp beletörődésbe torkollóak. Egy másik kis univerzum melyből a csend fogs...
