Várnak az erdők virágai, fái,
a madarak, a tó és a hallgatás,
hogyan csiripel a rigó az ágon,
és megszűnik bennem az átok-varázs.
Száll az édes illat a levegőben,
a víz tükrében meglátom arcomat,
elfeledném én azt a sok bánatot,
s keresnék újabb, bűbájos harcokat.
JE LEEST
A CSÖND IMÁJA
PoëzieRészlet harmadik kötetemből: A csend egy különös másik világ. Hely, ahol meghúzódhatunk, menedékre lelhetünk. Verseim épp ilyenek. Zaklatottak, néha megnyugvással teltek vagy épp beletörődésbe torkollóak. Egy másik kis univerzum melyből a csend fogs...
