Sokadik volt, hogy bemondták
a hírekben, robbantottak
Ukrajnában, s a gerillák
ostromoltak hófehér házakat.
Katonák jöttek, általuk
eloszlatni sötét ködöt,
puccsra vinni az államot,
és elűzni a kormányelnököt.
Nagy robajjal hatoltak be
gigász, vaslánctalpú tankok,
rőt falakat bombázva le,
bennük hangerejük oly’ bitangok.
Millió halomba szórtak
gyilkos erejű löveget,
hogy emberek egymás hátán
sokasodva mind megdögöljenek.
Elnyomni száz évbe se telt,
szovjet kommunista lázat,
most megtorolva vérleplet
szennyezve befogta a gyalázat.
Civilekkel tüntettek kint,
s akik a nép mellé álltak,
sírhalomban fekszenek mind,
mert a kormány ellen demonstráltak.
Vasszigor, diktatórikus rend.
Hiába húz Putyin falat,
elmékben már nem törhet meg
soha, szabad emberi akarat.
Önkényuralom! Hát nincs itt
Nyugat, sem nyugodt vizű Rajna?!
Volgavér-kezeken bilincs,
a megtorlásba fulladt Ukrajna.
Korrupt vezérek kussolnak,
meghamisított hírekkel,
s az eltusolt tények miatt
lett puskapor szagú a reggel.
Földjét védi a szakadár,
otthont nyújtott nekik a Krím,
szabad ember nem érzi át,
népében mily’ keserves ott a kín.
Nem messze a határon túl
a szabadságérzetek is mások,
távolban gyermekek, asszonyok
sírása, s gépfegyver ropogások.
------------------------
2014. Június 4
YOU ARE READING
A CSÖND IMÁJA
PoetryRészlet harmadik kötetemből: A csend egy különös másik világ. Hely, ahol meghúzódhatunk, menedékre lelhetünk. Verseim épp ilyenek. Zaklatottak, néha megnyugvással teltek vagy épp beletörődésbe torkollóak. Egy másik kis univerzum melyből a csend fogs...
